Parragh László, a "fekete ördög" + videó

index.hu/tudomany/2017/04/25/magyar_diakok_nyertek_nemzetkozi_fizikaversenyt/

kolozsvaros.com/2017/06/09/ez-az-ember-vagy-hulye-vagy-szimplan-geci-vagy-valaki-felremagyarazta-a-szavait/
kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2017/06/parraghorban-1024x690.jpg
Tényleg örülök, hogy a fürdőszobai vállalkozásába jókora hitelállománnyal belebukó
csempekirályból szervilis hűbéressé avanzsált díszseggnyaló, aki mindig fenntartások nélkül
szolgálta Orbánt, aki a szakszervezetek elfojtásától a felsőoktatás szájbarúgásáig kvázi bármiben lojális támogatója volt az egyélőistennek, akinek karrierje innen már nem tud felfele ívelni, ezért pozícióját csak az önkritikátlan felszopással betonozhatja be, most újfent megmondta a tutit. Az a probléma ezzel az éjfekete, büdös, feudális kormányzati politikával, hogy addig nem nyugszanak, ameddig generációk életét nem teszik tönkre visszafordíthatatlanul, ameddig nem éhbérért robotoló szalagmunkásokat termelnek ki a nemzeti kormány örök dicsőségére és hatalomban maradására. Elavult, használhatatlan, 19. századi tudással a 21. században versenyképesnek lenni egészen sajátos elképzelés. Nyilván nem véletlenül: az idegen nyelvek, a számítástechnikai, netán pénzügyi, állampolgári, jogi ismeretek hatalmas hátrányt jelentenének a kormány számára abban, hogy irányítható bérrabszolgákat kreáljanak a felnövekvő nemzedékekből. Cselédek, szolgák, buta droidok kellenek ide, akik a vállukon hordozzák a Parragh Lászlókat és famíliájukat, miközben hatalmasék kölykei a haldokló Nyugat legdrágább felsőfokú intézményeiben pallérozzák az elméjüket. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: ha ez nem nemzeti tragédia, akkor semmi.

Parragh elvtárs, inkább arról nyilatkozzon, hogy hova is tűnik el az az évi 2.5 milliárd ami a kötelező kamarai regisztrációból folyik be a kamara "kasszájába"...

Csizmás koton ehhez írj valamit:...

@Eladott Ország: köszi... tehát parragh úr egy féreg

@Equus: Csak a gatyából kilógó segg és az önámítás.
kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2017/03/verseny-1024x682.jpg
ec.europa.eu/regional_policy/en/information/maps/regional_competitiveness
Itt úgy múlt el lassan három évtizednyi törékeny demokrácia, hogy közben nem dörögtek a
fegyverek, nem kellett senkinek az életéért futnia és az utóbbi 10 év több mint felében napi 2
milliárd forint érkezett az országba. Felzárkózásra, a versenyképesség javításra. Ezek voltak azok az évek, amelyekhez hasonlatosak soha többé nem lesznek ennek az országnak az életében. Ebből a rengeteg pénzből arra futotta, hogy Európa rekord ÁFA-jával, az olcsó élőmunka bérének rommá adóztatásával, a térkövezésbe, stadionépítésbe, játékvasútba, Makovecz- örökségbe, űrközpontokba, vadászházakba, mangalicatelepekbe, soha fel nem épült groteszk, kirakat-szörnyűségekbe, családi vállalkozásokba folyt el a magyar jövő. A szó legszorosabb értelmében. Évek óta nem voltak ilyen alacsony szinten a beruházások, az egészségügy és oktatás nem a demagógia, hanem a véres valóság szintjén döglődik, a munkaerőhiányt a munkanélküliség emeli négyzetre, miközben a semmihez nem értő idióták 10 milliárd forintból akarják felzárkóztatni a vidéket. A mangalicaszerelő bárgyú Mészáros Lölö fél éves zsebpénzéből. A helyzet az, hogy a csillapíthatatlan étvágyú udvartartás felzabált mindent néhány év alatt, de lássuk be, a korábbi és mindenkori kormányok sem erőltették meg magukat, hogy jobbra forduljon a magyar sors. Minél nagyobb az étvágy a vályú mellett, annál nagyobb a pusztulás mindenhol máshol. Nincs versenyképesség, nincs fejlődés, nincs felzárkózás. Csak a gatyából kilógó segg és az önámítás. Nem jó, nem biztató, nem rossz, katasztrofális.