Jogos e a félelmem, vagy csak túlgondolom a dolgokat.

Jó napot kívánok! Az lenne a kérdésem, hogy jogos e a félelmem, vagy csak túlgondolom a dolgokat. Kb féléve ismerjük egymást a párommal és kb egy hónapja, mikor úgy tereltem a beszélgetésünket, elárulta, hogy nem szerelmes belèm, csak szeret és jól érzi magát velem, de emiatt nem akar elveszíteni. Annak ellenère, hogy ez engem zavar, ès arra gondolok, hogy csak azért van velem, mert nincs más…vele maradtam. Ha ezt nem mondta volna el nekem, nem vettem volna észre, mivel a viselkedéséből azt éreztem, hogy szerelmes. Csak annyi hiányzott, hogy nem mondta még ki a “bűvös szót”, hogy “szeretlek”, de miután szembesültem vele, hogy azért nem, mert nem érez úgy, bennem megtört valami felé…/azt tudom, hogy már volt szerelmes és akkor egyből kialakult, szòval nem mondanám olyan típusnak, akinek idő kell hozzá, hogy kialakuljon./ Érdemes e tovább húzni és később változhat ez, vagy inkább engedjük elegymást? A másik kérdésem pedig: az elejétől kezdve tudom, sosem titkolta előttem,...