A magyar “lepráról” - "Haza csak ott van hol jog is van"

Be kell vallanom, meglepett, amikor a 444.hu oldalán sértőnek találták, hogy egy Karáth Kata nevű tudományos újságíró a Guardian “Comment is free” című blogjában azt írta, “szégyellem, hogy magyar vagyok”. Miért? Mit gondoltak? Büszkének kellene lenni? Azt hiszik, hogy akik nem Magyarországon élnek, egy percig is büszkék lehetnek rájuk? Mi okuk lenne erre? A környezet, melyben élünk, olyan erős kontraszt, hogy a “szégyen” a legenyhébb kifejezés arra, amit érzünk. Korábban is volt egy sejtésem, hogy a magyarok azért néznek rám 2010-től kezdve úgy, mint borjú az új kapura, mert nem fogták fel, hol élnek. Nem értik, mi történik Magyarországon. Nem érzik az aljasságot, nem háborodnak fel rajta. Voltam februárban néhány napot Magyarországon, dolgaimat intézni. Milyen érdekes, már nem azt írom, hogy “otthon”, pedig régen Budapestre még hazamentem. Ha azt írom, hogy Magyarországot nem érzem a hazámnak, akkor borzasztóan meg vannak sértődve. De nem értem, min sértődnek meg. Haza csak ott...