Novák Katalin szerint versenyképességi tényező, ha egy munkahely családbarát

Novák Katalin téved. A munkaerőhiány egyik oka nemegyszer éppen az, hogy aki teheti elmenekül az olyan "családbarát munkahelyekről, ahol diszkriminálják a kollégákat magánéletük formája alapján. A nyolcvanas évek elején huszonéves voltam egy valóban családbarát munkahelyen. Mindig meg tudtuk oldani, ha valakinek a gyermekével kapcsolatos dolga akadt. Ilyenkor mi, gyermektelen fiatalok szívesen álltunk rendelkezésre. Történt egyszer, hogy édesapám aggasztó tünetekkel kórházba került. Csak meghatározott időpontban lehetett látogatni. Munkaidő vége után vettem a kabátomat és az első buszt elérve futottam be a kórházba, hogy még 10 percet beszélgethessek vele. Munkatársaim közül néhányan viszont úgy gondolták, hogy egy "családtalan" kollégának nem lehet semmi fontos dolga ergo felháborító, hogy munkaidő vége után elrohan. Az egyik még utánam is kiabált gúnyosan, hogy mi van, menni kell a gyerekért az óvodába? (Röhögés... ) De ettől sokkal tragikusabb volt az egyik férfikolléga esete. Egyedül élt egyetlen rokonával, a leszázalékolt, nagyon beteg édesapjával. Az orvosoknak adott paraszolvencia miatt anyagi gondjai voltak és ezért merészelt a szakszervezettől segélyt kérni. A válasz egyszerű volt: biztos csak piára és szórakozásra kell a pénz, ezért nem adtak neki.

Nekem nem családtagom egyetlen munkatársam sem. A korrekt, barátságos munkahelyi légkör híve vagyok. Ez nem zárja ki, hogy kölcsönösen segítsük egymást. Mégis számtalanszor előfordult régen és manapság egyaránt, hogy magánéletük vélt vagy valóságos helyzete alapján az aktuálpolitika elvárásainak megfelelő családosok a többiek kárára élvezték a családbarát munkahely előnyeit.

Nem lehetne inkább emberbaráttá átalakítani a munkahelyeket, ahol az anyagi és erkölcsi megbecsülés egyformán kijár az adott munkahelyi közösség bármely magánéleti formában élő összes tagjára?