Bár most trendi a JOBBIK követőivel való közös akciózás, vezetőik meghívásához való csatlakozás helyett (lásd az április 14-én megtartott és a 21-ére tervezett kurzusváltó össznépi tüntetés) mind magányosabban, de fújom antifasiszta harsonámat, mert meggyőződésem, hogy a szélsőjobboldal valójában csak átfazonírozta magát.
Forrás:
varosikurir.hu
Feltöltő: Városi Kurír
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ez mind betegagyú, primitív, semmirekellő, akiknek semmi sem drága.
De, azokról is meg van a véleményem, akik együtt tüntetnek velük!
A rendőreinknek pedig tisztelet, mert én biztos berántottam volna a két faxt. a sorfal mögé és péppé vertem volna őket ott helyben, hogy a hamut is mamunak mondják.
1930 szeptembere és 1931 februárja között a kommunista és a náci parlamenti képviselők “akcióegységben”, folyamatos obstruálással gyakorlatilag működésképtelenné tették a Reichstagot, hogy megbuktassák a Brüning-kormányt.
1932. szeptember 12-én a kommunisták benyújtotta (Torgler) bizalmatlansági indítvánnyal a Reichstag megbuktatta a Papen-kormányt. A bizalmatlansági indítványt a nácik is megszavazták.
Amikor meg Hitler kancellárként 1933. március 23-án elfogadtatta az ún. felhatalmazási törvényt ("Törvény a nép és az állam ínségének megszüntetésére"), amelyet a nácik képviselők mellett a konzervatív nacionalisták és a liberálisok szintén mind megszavaztak (kizárólag a szociáldemokraták voksoltak ellene, a kommunista pártot pedig ekkora törvényen kívül helyezték), a törvényhozó hatalom a véghajtó kezébe került.
Vajon a felsorolt politikai erők közül melyik húzott hasznot az első német polgári demokrácia bukásából?