Kezdjük azzal: a kivándorlás mindenkinek a magánügye. Amíg a határok (még) nyitva vannak, ki-ki döntse el maga, hol akar, tud élni. Otthon vagy másutt, kompromisszumok mellett vagy azok nélkül. Egy biztos, senki sem kevésbé magyar (vagy üzbég vagy félszerzet), ha fizikailag távol van a hazájától. A hazafiság fejben dől el. Idegen pedig bárhol lehetek, a szülőföldemen is. De hogy én miért indultam el? És miért nem bánom? Röviden elmondom. Vagy legalábbis megpróbálom.

Forrás: nlcafe.hu
Feltöltő: karma1
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

3 hozzászólásarrow_drop_down_circle

karma1
Akik eddig nalam jartak, mindannyian azt mondtak, hogy ujra a legfiatalabb es legboldogabb eveikre emlekeznek, szerintuk ez az eletforma fantasztikus...
En viszont tudtam, hogy mindegyikuk mennyire szomoru lesz, ha ujra vissza kell menniuk a mokuskerekbe, a napi stresszbe, mesterseges problemakba, Valoban ez tortent, sajnos, de ezek az emberek legalabb 3-6 hetre kostolot kaptak a normalis eletbol.
RonaGyuri
Az az igazság - bár sohasem gondoltam, hogy valaha is ezt fogom mondani -, hogy a klasszikus kádár-kori vicc poénja "levágni, kitömni, csak el innen!" mára sokkalta aktuálisabb lett! =))

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.