Kövér László: Az 1980-as években nagyobb volt a szellemi szabadság az ELTE-n, mint most

Van egy Kövér László nevű ember, aki soha nem tudott és soha nem is fog tudni kivergődni a lánctalpas tahóság öröklött sötétségéből, de úgy kellene tennie, mintha államférfi lenne. Ez annyira megy neki, mint elefántnak a piruett. Ezért – vagy másért – végtelenül megkeseredett és gyűlölködő, ráadásul egy velejéig korrupt és teljesen szélsőjobboldali pártot kell képviselnie úgy, hogy lényegében nincs mentség a kormány viselkedésére, egyedül a mutogatás marad a másikra, hogy az is lopott. Ez azért nem igazán szilárd erkölcsi alap semmire.aggódhat Orbán megborulásának bekövetkeztétől, de összességében és végsősoron a bukással óhatatlanul együttjáró elszámoltatás miatt retteghet. Teljes joggal egyébként. Nekik nincs más lehetőségük, csak előre menekülni és hatalomban maradni az idők végezetéig. De erre sem garancia nincs, sem reális esély. Mert egyszer minden véget ér és ez nem csak a jó, hanem a rossz dolgokra is igaz. Marad a zajos hőbörgés, a másik ócsárlása, a nemzetieskedő melldöngetés és a remény, hogy a választók soha nem veszik észre, hogy kiket is emeltek hatalomba és azok mire használták ezt a hatalmat. Van végkövetkeztetés is: pocsék érzés lehet Kövér Lászlónak lenni. Ahogy Bródy János mondja, Apám, ezek ugyanazok. Távozásuk is csak ugyanúgy képzelhető el, mint a Kádáré, Brezsnyevé. Aggkori elhülyülés következtében. Sajnos, nem fiatalon fognak már távozni, pedig a tünetek már megvannak. Persze, ha sokáig húzzák, vannak ennél rosszabb minták is.