A parkoló újratervezése mellett a fogaskerekű meghosszabbításáról is megállapodott a főpolgármesterrel Pokorni.
Pokorni Zoltánnal, Hegyvidék fideszes polgármesterével a Pesti Hírlap készített interjút, melyben a XII. kerület és az ellenzéki vezetés alá kerülő főváros kapcsolatáról tárgyaltak, érintve több fontos fejlesztési kérdést is.
Aki szerint egyáltalán ne legyen parkoló, az illúziókat dédelget a Normafára látogatókról
– védte meg a Normafára tervezett parkoló áthelyezését. A Normafán 220 fát vágtak volna ki egy parkoló kedvéért.
A lakosok indulatai és a Karácsony Gergellyel folytatott egyeztetések végül a parkoló áttervezéséhez vezettek. „Az érintett telken a fák jelentős részét igyekszünk megőrizni” – árulta el Pokorni az interjúban, melyet az Index szemlézett.
Az interjúban nemcsak a Normafa parkolójáról, hanem az oktatási kérdésekről is szó esett; a korábbi oktatási miniszter szerint bőven lehetne fejleszteni a kistelepülési és kis létszámú iskolákat, amelyek nem kerültek jobb helyzetbe az állami kézbevétel óta.
Az általános iskoláink kudarcosak
– mondta ki a sokkoló állítást a volt oktatási miniszter, aki hozzátette, hogy az állami iskolák sok mindent átvehetnének az alapítványi és magániskoláktól.
Cikk- és címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd
(index.hu)
A magyarországi Pártelnök persze erről mit sem tudott. Ő sosem járt azon a távoli, napsütéses karibi szigeten. Ő ezúttal is csak zsebredugott kézzel állt, mint mindig, amikor bizonytalankodott. Amikor nem volt teljesen biztos abban, amit tesz. Hogy jól teszi-e?
Lefotózták már német, osztrák szövetségi elnökkel, aki elegáns, mandzsettás ingben, egyenes tartással beszélt hozzá, ő pedig, mint egy vidéki agrármérnök, mindkét kezét zsebrevágva, kicsit gyűrött öltönyben hallgatta. Nem neveletlenség volt ez nála, a zsebredugott kéz. Nem otthonról hozott szokás, hanem csak a bizonytalanság jele.
Sokszor érezte ezt Nyugaton, főleg ott. Az olyan államfők, és a világnyelveket könnyedén váltogató miniszterelnökök társaságában, akikkel ő állandóan dacolt, mert a magyar érdekek védelmében, szerinte harcolni és dacolni kell mindenkivel. De közben a lelke mélyén bizonytalan volt. Bizonytalan önmagában, a mögötte álló ország erejében. Hogyan is jön ő ehhez? Miként jutott idáig?