Kövér László: Újjá fogjuk építeni a Kárpát-medencét

Kövér László portás, aki valamiért erkölcsi világítótoronynak hiszi magát és ezt a többiek ismeretlen okból ráhagyják, fontosnak érezte, hogy az új esztendőben lefektesse a morális vakvágányokat, amin tovább dübörög a fidesz. Kövér szellemi állapotában nem állt be javulás az elmúlt időszakban. Pocsék érzés lenne abban a tudatban erkölcsi csúcsdíszt alakítani, hogy a testvére – Kövér Szilárd – a kezdetektől aktívan segédkezett a fidesz zűrös anyagi ügyleteiben (Schlecht Csaba, Kaya Ibrahim, Josip Toth, nevén landoltak Kövér Szilárd cégei és az egyik tulajdonosa volt Quality Invest Rt.-nek, ami az első Orbán-bánya megszerzésében játszott szerepet), ráadásul mindent csődbe vitt, amihez hozzáért. Lássuk be, nem túl tehetséges családról beszélünk. A hataloméhség a Fidesz vezérmotívuma akár csoportosan, akár egyenként nézzük a fiúkat. Ebben a kategóriában listavezető Kövér László a büdösbunkó stílusával, az ellenzéki képviselőkkel és az újságírókkal szemben tanúsított arrogáns pofátlanságával, a saját kis magánhadseregével, a megfellebezhetetlen parancsolgatási kényszerével és az artikulálatlan hörgésével, amint valaki ellent mer mondani őfelségének. Összefoglalom. Van egy Kövér László nevű ember, aki soha nem tudott és soha nem is fog tudni kivergődni a lánctalpas tahóság öröklött sötétségéből, de úgy kellene tennie, mintha államférfi lenne. Ez annyira megy neki, mint elefántnak a piruett. Mikor olvasom ezeket az agymenéseket, mindig az a kép ugrik be, hogy áll a fiam egy nyüzsgő nagyváros kellős közepén matyóhimzett glottgatyában, karikás ostort csattogtatva, miközben a többiek high-tech kütyükkel zúgnak el mellette.

Minek így elaprózni; nem lehetne mindjárt az egész Univerzumot?...

Pontosabban: Le fogjuk rombolni a Kárpát-medencét. Az agyrágóbogár kiszürcsölte a maradék eszét is ennek a félkegyelműnek. Meg az itt ajvékoló illiberális csürhének is.

Má má ne! Hiszen őfélesége nótáját fúják, hiszen a II. vh-ban is Mo. hadat üzent a Szovjetuniónak, oszt ugrott a jóvátétel, letanyáztam 40 évre hálábúl
.
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyar_jovatetel_a_2_vilaghaboru_utan/
,
"""A szovjet megszállás a háború utáni első években hatalmas gazdasági veszteségeket okozott Magyarország számára. A lerombolt, kifosztott és éhező országra hárult a milliós nagyságrendű Vörös Hadsereg és a mértéktartónak egyáltalán nem nevezhető Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátása, a gazdaság felére csökkent kapacitását jócskán meghaladó jóvátételi fizetési kötelezettség, nem is beszélve a legtöbb háborúval együtt járó rablásokról, fosztogatásokról, zabrálásokról.
.
Attól a történelmi ténytől azonban nem tekinthetünk el, hogy Magyarország üzent hadat a Szovjetuniónak. Az alábbiakban a legnagyobb mértékű tőkekivonással, a magyar jóvátétellel foglalkozom.""" (...)
.
Az elfűrészelt óriás is ezt a nótát fújja. Kapásból
.
---- “Merjünk nagyok lenni!”
.
kanadaihirlap.com/2019/03/26/merjunk-nagyok-lenni/
.
Olyan nagyok lettünk, hogy már a legtöbb országnak felfordul a gyomra a génhibás őféleségétől!

Már megint a szomszédaink járnak jól - ekkora medencét helyreállítani és kicsempézni nem lesz olcsó...

A rémlátásban egymáson túltevő ner– és elvtársurak ezer évre tervezik a rezsimjüket és szilárd rezsicsökkentésüket – még ha ennél sokkal kevesebbet is mondanak. Eleddig 30 év volt az álságosan emlegetett plafon, ami sajna csak az első, kollégista nemzedék kihalására elégséges. És akkor jönnek a hatalomba már beágyazódott mégsenkibbek, akiknek semmi tapasztalatuk a legvidámabb barakkbéli életről, akik a prekapitalista akibírjamarja szemléleten szocializálódtak. Az EU meg tolta, tolja és tolni fogja a zsozsót rendületlenül – és még egy ejnye-bejnyét is csak elvétve présel ki magából. Mert úgy gondolja, hogy az ország már a lábai előtt hever, viktor vezér vigyázó szemeit Európára vetette – talán nem véletlenül. Mindenkibe belerúg, aki nem veszti szeme fényét a jelenlététől. Erősködő por- és orrszívó-ügynökként házal illiberális rendszerével és hagymázas vízióival, ott, ahol erre alig mutatkozik érdeklődés. Még a bónuszként felajánlott orosz pezsgő sem kell a Lajtán túl senkinek. De az Unió győzikéje nem adja fel! Egyszerre harcol a dezorientáltnak vélt volt Nyugattal és próbálja újrakalibrálni a volt szocialista tábort. Utóbbit persze – jól tudjuk – csak és kizárólag a nosztalgia jegyében. Teszi mindezt a Haza legnagyobb dicsőségére – meg hát hogy minden lehetőt ellophassanak, amit még eddig nem sikerült.
Aki állandóan hátrafelé a múltba néz, az seggel megy a jövőbe. Csak úgy a vissza emlékek mindennapjáról jut eszembe.