A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP)frakcióvezető-helyettese személyiségi jogi pert indít az alaptörvény és a polgári törvénykönyv alapján a Népszava Jézust gúnyoló karikatúrája és szövege miatt.
Fotó: Pixabay
Vejkey Imre, a kisebbik kormánypárt frakcióvezető-helyettese csütörtöki online tájékoztatóján azt mondta: az alaptörvény rögzíti a véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot, de egyidejűleg azt is, hogy ezek gyakorlása nem irányulhat bizonyos közösségek, többek között a vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Márpedig itt ez történt – értékelt a KDNP-s politikus, aki úgy fogalmazott:
a napilap Jézust gúnyoló karikatúrája "a sötét oldal gyűlöletének a megnyilvánulása".
Hozzátette: nemcsak a keresztényeket és keresztyéneket, hanem minden jóérzésű embert megbotránkoztat és sért az a blaszfémikus karikatúra és szöveg, amely az újságban megjelent.
Kiemelte: a karikatúra célja egyrészt az, hogy
kigúnyolják Jézus Krisztust, másrészről pedig provokálni akarják a jóérzésű embereket, és gyűlöletet próbálnak szítani.
Vejkey Imre szerint nem maradhatnak csendben, és nem lehetnek közömbösek. Jelezte: ő maga is aláírta az ügyben indított petíciót és erre kért minél többeket.
Úgy fogalmazott: a szabadság, a felelősség, az emberi méltóság hármasa nem választható el egymástól. Az ember szabadságához és méltóságához az is hozzátartozik, hogy a hitét és a vallását tiszteletben tartsák – jelentette ki a kormánypárti politikus.
A napilapban megjelent karikatúrán a megfeszített Jézus Krisztus mellett Müller Cecília országos tiszti főorvos látható, azzal a szöveggel, hogy alapbetegsége függőséget okozott.
(MTI)
82 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Jó a tanmese, csak úgy érzem, Isten - Élet - nem pont úgy működik, ahogy azt mi elképzeljük. Vannak tapasztalataink, amelyek ellátnak minket információval, de ezek a tapasztalatok legalább annyi félelmet mint reményt, bizalmat, tanulságot tartalmaznak. Ezért aztán illúziókat gyártunk, majd újabbakat, hogy megmagyarázzuk magunknak, miért nem úgy történnek a dolgok, ahogyan vártuk. Egyetlen kivezető utat látok ebből az illúzióspirálból, az intuícióra való tudatos odafigyelést. Persze, az érzés valódiságát meg kell tudni különböztetni az érzelem és az elme súgásaitól, de , azt hiszem, ez elsősorban döntés kérdése: akarom-e. Hagyom-e.
Érdekes kérdéskör a megbocsátás és a büntetés-bűnhődés együttese. Úgy vagyok vele, hogy a lelkiismeretünk - a lelkünk - előbb-utóbb bevonzza azokat a helyzeteket, társakat, amelyek, akik elindítanak minket a mélyebb önismeret felé, és addig próbálkozik, amíg értünk végre a "szóból". Minél makacsabban ragaszkodunk az egonkkal hozott döntésekhez, annál keservesebb lesz a saját életünk tanmeséje.
Szóval, ízlelem, kell-e megbocsátani, van-e mit megbocsátani, jogunkban áll-e ítélkezni, büntetni ...persze, ez már más dimenziókba vezet, oda, ahol kevesebbet vétünk az élet, önmagunk ellen.
Ez ám a kormány, és jeles támogatói köre. Mint egy kiürítetlen budi az ól mellett.
"Julius Caesar idejében egy legionárius éves(!) zsoldja 225 dénar volt, tehát egy(!) talentumért több mint 26(!) évig kellett szolgálnia.
Nagy Sándor serege a gaugamélai csata után 4000(!) talentumot zsákmányolt a legyőzött perzsáktól."
A szemléltetésben 10 000 tálentumot engedett el a király, míg ő 100 dénárt sem a szolgatársának.
Ja, a tanmese arról szól, hogy mindannyian adósok vagyunk, "mert mindannyian vétkeztünk".
(figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas bennfentes információ következik!)
De Isten kész megbocsátani mindenkinek, "mert ismeri a formáltatásunkat, tudja, hogy csak test vagyunk", és mindannyian kapuk majd egy második lehetőséget.
De ez nem garancia semmire!
Mindenki tiszta lappal indul, de egy valami nem változik meg: a személyiségünk. Persze kapunk segítséget a változtatáshoz, és a környezet sem lesz piskóta, de sajnos elképesztően sokan lesznek, akik akkor is elrontják. És több esély nem lesz.
Akkor mi szükség van arra, ami most van? Ebbe nem mennék bele, mert könyvet lehetne írni róla.
Persze össze tudnám foglalni a lényeget egy bővített mondatban, de ez csak annak lenne érthető, aki előtte elolvasta a könyvet :)
1. Több személyiségem van: a Jó, a Rossz és a Csúf
(filmnek mégis az, Én és én meg az Irént ajánlanám azoknak, akik nem csak elképzelni, hanem látni is szeretnék, hogy működik ez a gyakorlatban)
2. Meglehetősen erős bibliaismerettel rendelkezem - néha én sem értem, hogy miért.
Én nem tettem semmit, csak álltam egy Bibliával a kezembe, és egyszer csak beleszaladt az a sok okosság a fejembe és a szívembe.
De annyira nagyon, hogy bizony simán kiállok vitatkozni a világ összes keresztény egyházának az összes papjával - élükön a Pápával, a Pópával, a Főgondnokkal, a Mesterrel, a Vezető Lékésszel, a Főpásztorral, stb. És simán lenyomom őket! (igazából nem nehéz, mert a tanításaik legfontosabb elemei, nem a Biblián alapulnak, hanem pogány vallások shit hozadéka !!!)
Ezt miért írtam le?
Mert...
1. sok mindent megmagyaráz.
2. a sok hülyeséget nem vállalom - mert igazából nem is érdekel a sok gyalázatos ember gyalázatossága, amiről azért van véleményem, de ha véget ér ez az átmeneti áldatlan időszak, amiben leledzem pár éve, bizonyos okok miatt, kiszállok ebből a mókuskerékből -, de amit a Bibliával kapcsolatban írok, arra mérget vehetsz.
Ezt újra leírom: Nem azért mert úgy gondolom, hogy nem értenéd, hanem azért mert ez kiemelten fontos - amikor szóba kerül a hitről bármi is!
Amit a Bibliával kapcsolatban írok, arra mérget vehetsz - hogy úgy van !!!
Mindent tudok, de sajnos a minden tudás, nem boldogság.
Néha túl nagy a teher.
Néha őrület, hogy mindent tudsz, de meg vagy rekedve egy ilyen beteg világ közepette.
Igen, néha börtön, a minden tudás.
A szabadság madara repül minden felé szabadon, de te csak a börtönudvar feletti kis behatárolt égen látod néha egy villanásnyira, amikor átrepül feletted. Nem hoz semmit, csak visz mindent.
Csak szerettem volna, hogy tudd ezt.
Tegnap már nem válaszoltam, mert nem akartam elhamarkodni. A téma, amit érintesz, érintünk, olyan tág, olyan messzire nyúlik, ami egészen egyszerűen nem ide való. Így, a mondanivalónkat csupán zanzásítva tudjuk elmondani, az pedig olyan tudást feltételez, aminek ugyan az emberiség a birtokában van, de nem emlékezik rá, illetve csak részben, csak kevesen. Emlékezett Jézus és emlékezett Buddha , Krisna és Brahma, de rajtuk kívül is adott még prófétát az Élet - magunkat ne tekintsük annak.
Én másképpen vélekedem mint Te, mások az intuícióim, speciel nem érdekel a Biblia, mert azt emberek írták, olyan szinten, mint amit képviselnek az egyházak - és az kevés, rettenetesen kevés.
De egyetlen gondolatot megengedek magamnak: az élet - szerintem - valóban örök, és mi is létezünk a kezdetektől a végtelenségig mint a Lélek, a Tudat része, csepp az óceánban, de együtt óriási erő. Mindig inkarnálódunk, amikor fejlődni akarunk, s általunk a Mindenség. Ezért van az, hogy a tudatunk a tudattalan tartományban őriz olyan élményeket is, amit ebben az életünkben nem élhettünk meg. Tudathasadáskor a személyiség nem tudja kezelni a betörő emlékeket, amelyek arra késztetik, hogy újra éljen a már megtapasztalt konstrukcióban, de nem azért, hogy ismételjen, hanem, hogy okuljon.
Tudom, hogy érted, és tudom, hogy áhítod a tényleges szabadságot, a léleklétezés könnyűségét , boldogságát. De: azzal sem magadnak, sem másnak nem szerzel örömet, ha a tudásodat elsősorban nem a magad fejlődésére fordítod. Ugyanis csak akkor tudsz adni, szeretni, legott, szeretni, aminél felemelőbb nincsen, mert az maga az Élet. Emlékezz rá, és szabad leszel, bármennyire is érzed börtönnek a manifesztációt.
Új hozzászólás