Kedves leendő Zöldfülűek! – PTE ETK-sok!

Bizonyára már most elegetek van a folytonos agyalásból és a családi faggatózásból, hogy mik szeretnétek lenni, ha nagyok lesztek. E szempontból kétfajta embert ismerek, aki tudja, hogy mit akar csinálni a jövőben, és akinek halvány lila gőze nincs. Nos, tapasztalataim szerint, senkinek semmi félnivalója. Nagyon sok érdekes sztorikat hallhatunk felsőbb évesektől, diplomázottaktól és munkaviszonyban állóktól is, hogy egészen gyerekkoruktól fogva tudták, hogy valami jogi pályát képzelnek el maguknak, majd 40 évesen arra eszmélnek rá, hogy az orvosi műtőben, szívsebészként épp megment egy beteget. Mi ezzel a baj? Semmi! Tévedni emberi dolog, később jönni rá arra, hogy mit is szeretnénk valójában, nem baj! Örkény István is megbukott magyar irodalomból, aztán milyen sokra vitte végül. Valamint arról kevesen tájékoztatnak bennünket, hogy bármikor passziváltathatjuk magunkat, és elmehetünk dolgozni 1-2 évre, hogy aztán tapasztaltabban és bölcsebben tudjunk választani szakok közül...