Nehezen viseli a jelenlegi időszakot, de annyi támogatást kap, hogy úgy érzi, muszáj végigcsinálnia – fogalmazott a Mandinernek a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi kuratóriumának az elnöke. Az interjúban arról is beszélt, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor leült az egyetem vezetőségével, leszögezték, az a legfontosabb, hogy rendben elinduljon a tanév, ehhez képest elvileg most nincs ehhez elég tanár.
Továbbra is blokád alatt van a Színház-és Filmművészeti Egyetem épülete, a diákok nem engedik be az új kuratórium tagjait. Upor László egy héttel elhalasztotta ugyan a tanévkezdést, de egyelőre nem látszik, hogyan indulhat majd el az oktatás az intézmény falain belül. Vidnyánszky Attila most interjút adott a Mandinernek, amelyben többek között arról beszélt, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor leült az egyetem vezetőségével, leszögezték, hogy az a legfontosabb, hogy rendben elinduljon a tanév.
„Rákérdeztem, hogy állunk a tanárokkal, Bagossy László azt mondta, ezzel akad némi probléma a felmondások miatt. Abban állapodtunk meg, hogy a mostani vezetők – ott volt Upor László, Németh Gábor és Bagossy – majd pótolják a hiányzó tanárokat."
Most mégis azzal kellett szembesülnünk, hogy önhatalmúlag úgy döntöttek, mégsem kezdik meg a tanítást
– mondta Vidnyánszky a Mandinernek. Egyébként nem próbált meg bejutni az SZFE épületébe, nem akarja provokálni a helyzetet.
Nem megyek oda. Miért provokáljam a helyzetet? Nem erre van szükség most, hanem a párbeszéd lehetőségének megteremtésére
- mondta.
A Nemzeti Színház igazgatója az interjúban beszélt arról is, hogy a szakmai párbeszédet az akadályozza, hogy minden a politikai térben zajlik, ám ezt a diákok nem akarják látni. Szerinte az SZFE-ügy
az ellenzék számára egy szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet, és egy történet, amelyet fel lehet építeni a politikai érdekeiknek megfelelően. Ebben pedig eszközök a diákok, tetszik vagy sem.
Hozzátette:
Ezt kéne, hogy belássák. Meg is próbálták – nagyon helyesen – hisz kérték, hogy a politikusok ne jelenjenek meg, de hiába. Ugyanaz a forgatókönyv érvényesül, mint a decemberi tüntetésen, a fellépők is szinte ugyanazok. Az Amnesty International pedig segít a diákoknak a sztrájk előkészítésében.
Vidnyánszky Attila szerint az ő szakmájukban nem volt rendszerváltás, az éppen most történik.
A mi szakmánkban nem volt rendszerváltás. Most történik. Ilyen egyszerű a dolog. Harminc – vagy ha akarom, inkább hetven – éve elfojtott gondolatok kerülnek most felszínre. Mindkét oldalról. Számomra egészen döbbenetes és megható, ki mindenki jelzi a szolidaritását felém. Nagy öregek telefonálnak, támogatnak. Egyedül ezt nem is bírnám, ha nem éreznék ekkora társadalmi támogatottságot a hátam mögött. Ami fájó, hogy a történetek, amelyekből naponta ötöt-tízet kapok a Színművészeti elmúlt évtizedeiből, még mindig nem hangoznak el nyilvánosan, megmaradnak csupán az én e-mailjeim között, az én emlékezetemben.
Hozzátette:
Még mindig nem mernek kiállni az emberek, nem szakadt át a gát.
A Nemzeti igazgatója nehezen bírja ezt az időszakot, de szerinte felelőssége van aziránt, hogy értékrendjével összhangban cselekvő résztvevője legyen a közéletnek.
Sokszor a szememre vetik, hogy rendezzek, és ne politizáljak, ám ha a politika a közügyekben való részvételt jelenti, akkor értelmiségiként ebben szerepet vállalni, ha nem is kötelesség, de biztosan nem szégyen. Persze rendezőként érzem igazán jól magamat, a próbateremben. Nagyon erős kapaszkodó, hogy van alkotómunka is emellett, így hála Istennek, sokszor sikerül kiszakadni ebből az egészből. Az elmúlt években a Bánk bánnal, a Rocco és fivéreivel vagy a Tizenhárom almafával sokféleképpen tudtam beszélni arról, mit gondolok a világról, most pedig nagy örömmel készülök a Rómeó és Júlia rendezésére. És ott van a legerősebb támaszom, a családom. Olyan hátterem van, amely megóv, segít regenerálódni, és kötözi a lelki sebeimet. Ez csodálatos dolog. Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni.Elképesztően erősnek érzem a hitünket.
Címlapkép: MTI/Soós Lajos
A szakmai alázat külön szép ebben a törtébetben mind emberileg, mind ideológiák mentén.
Még egy patkány, akinek majd mehetünk eköpni a sírját!
Azt se felejtsük el, hogy ezzel már "felvállalt" diktatúra lett Magyarország...csak szólok!