Az N1TV Havas megmondja című sorozatának legújabb epizódjában a népszerű televíziós újságíró Presser Gábor most megjelent könyvét veti össze a sajátjával, ami szintén a napokban látott napvilágot és az Omegáról, illetve Benkő Lászlóról szól.
Fotó: Presser Gábor / Facebook
Havas Henrik azt nehezményezi, hogy bizonyos témák állítólag az LGT-alapító zenész kötetében szóba sem kerülnek, illetve, hogy az Omega nemrég elhunyt legendás billentyűsét szerinte Presser csak egyszer említi.
Megjelent a Presser Gábor könyve most. Ő írta – nem kellett volna. Szóval, ő zenéljen. Nagyon jól zenél, de könyvet – na mindegy. Egyszer említi a Benkő Laci nevét. Egyszer.
Komolyan – mondta a tévés, majd rátért a saját, sorban a 29. kötetére, amit elmondása szerint egyáltalán nem volt egyszerű megírni, amelynek egyik oka, hogy a régi dolgokra mindenki másképp emlékszik.
És akkor idézek, nem a Benkő Lacitól, meg a feleségétől. (...) Azt mondja Presserről: „Presser Gábort igazából nem tudom hova tenni, mert szerintem a rockzenéhez nem sok köze volt. Ő magasan képzett zenész, aki a zongoránál ült akkor is, amikor a többiek kint játszottak a téren, ahogy ezt meg is énekelte a Lokomotiv-dalban. Visszahúzódó személyiségnek nem mondanám. Ahogy a színpadon is láttad, ugyancsak előre türemkedő, önmagát mutogatni kívánó ember. Hogy világsztár lehetett volna? Angliában, amikor arról volt szó, hogy kint maradunk, ő volt az első, aki azt kérdezte: Mi lesz anyámmal a Dob utcában? – Aztán most meg az Andrew Lloyd Webberhez hasonlítja magunkat.”
„Laux Józsi döntötte el a hazajövetelt. Mondtam is neki később, hogy a jó édesanyádat, Józsi. Minket hazacitáltál, aztán leléptél. De azt hiszem, akkor még neki az Ancsa nem sokat jelentett” – ez az Adamis, tette hozzá Havas, folytatva a felolvasást. „Az Ancsa és a Pici fölfigyeltek az együttműködésük adta lehetőségekre, de aztán később nagyon nem szerették egymást. Eltelt egy-két év, és már nem volt akkora a barátság.”
Na most jön a lényeg – folytatta a tévés –, mert a Presser könyvéből az derül ki, hogy minden lány őt szerette, mindenki becsapta, mindenki anyagias volt, kivéve őt. – „A szerzői jogdíjakkal az elején egészen más volt a helyzet, a Pici rátenyerelt a dalokra, 80-90%-ig ő kaszálta be a pénzt. Az elején úgy működött, hogy hozzá ment a sok pénz, hozzánk meg a nem sok pénz” – idézett a könyvéből Havas újra.
Ezek után meggondolta magát, és mégis felolvasott egy részt abból, amit Benkő László felesége mondott. Hozzátette: Benkő nem volt hajlandó rosszat mondani Presserről. Esze ágában sem volt. Zsuzsa viszont elárulta, miért érez csalódottságot:
„A pénzkérdés olyan volt, mint a szinuszgörbe. Egyszer fent egyszer lent. Az átlaghoz képest azért kicsit jobban éltünk. Nagy érvágást jelentett, amikor a Presser, Laux és az Adamis megalapították az LGT-t és el kellett osztani a cájgot. Vennünk kellett egy billentyűs hangszert, egy Hemond orgonát, ehhez kellett OTP kölcsön, egy operaénekestől uzsorakölcsön, a Korda Gyuri volt az egyetlen, aki kamatok nélkül adott kölcsönt. Azóta is áldom a nevét.”
Havas azt mondja, ez volt az az eset, amikor Presser Gábor, Laux József és Adamis Anna már tudták, hogy otthagyják az Omegát.
„Őszintén szólva vannak persze olyanok is, akikre nem tudok jó szívvel emlékezni. Ez vonatkozik Lauxra, Presserre meg az Adamisra” – idézte ismét Benkő László feleségét a könyvéből. „Nekem az a véleményem, hogy a való élethez hozzátartozik a válás is. Férj a feleségtől, gyerek a szülőtől, dolgozó a munkahelyétől természetesen elválhat, feltéve, hogy a váltás tisztes körülmények közt történik. Hát a Presserék esetében tisztességről nem beszélhetünk. Hogy is beszélhetnénk? Hiszen egyértelmű volt, hogy slamasztikában hagyták a többieket, sőt szerintem még abban is reménykedtek, hogy a zenekarnak sem szellemi, sem anyagi ereje nem lesz, hogy újból összeálljon. Ami az egyes személyeket illeti, a Laux nagy organizátor volt, éles eszű szervező, viszont ami a jellemét illeti, azt inkább hagyjuk. Presserben csalódtam, de az Adamisban is. Az Anna kisfia és az én Balázsom közt olyan egy-másfél év korkülönbség volt, és mivel mi külföldről rendszeresen kaptunk gyerekruhát, természetesen azokból kapott az Adamis gyereke is. Az volt nagyon csúnya, hogy az Adamis már tudta, hogy csütörtökön nem lesz már egyben az együttes, de kedden azért még eljött a jó állapotú külföldi gyerekruhákért.”
Ez az én könyvem a két családról, a Benkő családról, meg az Omegáról. Most jelent meg Presser Gábor könyve, ezekről egy hangot nem ír. Egy hangot se – mondta Havas. – De mennyi lány és mind őt kereste… Érdekes, más meg nem így emlékszik. Na mindegy. Igen. A mi Webberünk.
Bar nekem sem a szivem csucske Havas, mert az egoja vetekszik az Eiffel torony magassagaval, de az biztos, hogy amig o valoszinu egy doku kotetet irt, ahol minden szereplot felkeresett, kikerte a velemenyuket, engedelyt kert a reszletek kozlesere minden megszolalotol, ugy Pici leirta azt a sajat multjabol, ahogyan o latta a szitut, a sajat szerepet, az Omegat, a Locomotiv GT-t, satobbit. Tehat ez a konyv megteheti, hogy "csak a szepre emlekszem", es kulonben is en vagyok a hires zenesz - hat az Omega nagyobb resze meg mar a temetoben, ugye, ahonnan senki nem fogja megcafolni ot!
Benko Lacirol egyszer tenni emlitest - holott a legtobb notat Benkovel irta Presser - hat tobb, mint szubjektiv emlekezetkihagyas.
Igaz viszont, hogy a horgasz legnagyobb napjara, amikor kifogja a Moby Dicket, egeszen maskepp emlekszik a hal es maskepp a horgasz. A horgasz mindig a sikerere gondol, a hal meg arra, hogy aznap adta be a kulcsot.
Sok minden negativat el lehet mondani Havasrol, de hogy nem tenyszeruek a konyvei - azt nem , mert o aztan nem akar a nyakaba egy felesleges sajtopert
Hálisten normális embereknél csak a milli- és a mikro-Havas fordul elő! (;-))