„Helló, diktátor” – ezzel a mondattal indul az Arte másfél órás Orbán-dokumentumfilmje

„Helló, diktátor” – Jean-Claude Juncker öt évvel ezelőtti mondatával kezdődik az a dokumentumfilm Orbán Viktor és az Európai Unió kapcsolatáról, amit nemrég mutattak be a német-francia Arte csatornán. Bár Juncker egy tavalyi interjúban arról beszélt, hogy csak poénkodott, és igazából tiszteli a magyar miniszterelnököt, Michael Weich „Hallo, Herr Diktator” című dokumentumfilmje nagyon is komolyan vette az idézetet a Telex összegzése szerint.

Orbánt a film az Unió „kvázi-diktátorának” nevezi, akinek senki nem állhat az útjába

– és ha nem vigyáznak az európai vezetők, a jövőben „Orbán Viktorok” vehetik át a kontinens irányítását – hangzik el.

Többek között a média szabadságának leépüléséről is beszámolt a film – írja a Telex. A dokuban megszólalt Arató András, a Klubrádió ügyvezetője, és Lukács Csaba, a Magyar Hang újságírója is.

Minket nem börtönöznek be, mint az újságírókat Törökországban, és nem is végeznek ki minket, mint Oroszországban. Azt írhatunk, amit akarunk, de gazdasági és politikai nyomás alatt vagyunk

– mondta Lukács, utalva arra, hogy a Magyar Hangban egyáltalán nem hirdet az állam, a lap nyomtatását pedig egyetlen magyarországi nyomda sem vállalta, ezért Szlovákiában nyomják azt.

Szó volt a filmben a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül zajló eseményekről, és részletesen foglalkoztak a Közép-Európai Egyetem elüldözésével is.

Michael Ignatieff, a CEU elnöke pedig arról beszélt, hogy az 1930-as évek óta nem volt példa arra, hogy elüldözzenek egy egyetemet egy európai országból.

"Az egészben a legijesztőbb, hogy az európai vezetők semmit nem tettek ez ellen. Semmit. Ne értsen félre, jól vagyok, és a CEU is köszöni, jól van. Ez nem rólunk szól, hanem az egyetemek szabadságáról Európában."

Ilyenek Minszkben történnek, nem pedig annak az Európai Uniónak az egyik tagországában, ami értéknek tartja az akadémiai szabadságot, az emberi jogokat, és még sok mást. Feldühít, de nem a CEU miatt, mert a CEU túléli ezt is. De amit ez elmond Európáról, az nyugtalanító és lesújtó

– mondja Ignatieff.

Orbán politikai győzelmei mellett a filmben szó van a miniszterelnök környezetének meggazdagodásáról is:

Sehol nincs olyan kiterjedt hálózata a korrupciónak az EU-ban, mint Magyarországon, ez a rendszer pedig a kormányból, és az uniós forrásokat elosztó ügynökségből áll

– mondta a filmben Hadházy Ákos, aki elkísérte a stábot Felcsútra is.

Az EU-nak fel kéne fognia végre, hogy Orbán és bandája bűnözők, és így kellene őket kezelni

– mondja a filmben Magyar Bálint, az SZDSZ egykori politikusa, aki maffiaállamnak nevezte Orbán Viktor rendszerét.

Martin Schulz arról beszél, hogy szerinte hiába indult a Sargentini-jelentés megszavazása után eljárás Magyarország ellen a hetes cikkely ügyében, az erről szóló eljárás innentől már az Európai Tanács állam- és kormányfőin múlik. 2017-ben Lengyelország ellen indult hasonló eljárás – ott Orbán élt a vétójával, így valószínűleg ha Magyarország ügyében tárgyalnának, a varsói kormány is megvétózná a hetes cikkely alkalmazását. „Amíg ez a helyzet, addig azt csinál, amit akar. És ő ezt pontosan tudja.”

Ez egy olyan színjáték, amiben a díszlet demokratikus, de a szereplők nem demokraták

– mondta a filmben Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki szerint a magyar belpolitikai konfliktusokat a magyar választóknak és a hazai ellenzéknek kell megoldania, és ő maga is dolgozik azon, hogy ez megtörténjen.

A filmben a hazai szereplők mellett megszólaltak külföldi újságírók is: a német Die Zeit brüsszeli tudósítója, Ulrich Ladurner szerint

Orbánnal egy rém (németül: Schreck) költözött be az Európai Unió addig békés közösségébe, ami csak most ismeri fel igazán, milyen veszélyt jelent a magyar kormányfő az Unióra.

Paul Lendvai bécsi újságíró pedig

vezérdemokráciának nevezte Orbán rendszerét.

Nem maradt ki a filmből a magyar kormány reakciója sem: Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő elmondta például hogy „mindenki tudja, hogy Magyarországon a médiaszabályozással minden rendben van”, „Soros György magát tette politikai szereplővé”, és „nálunk szabadabb a sajtó, mint bárhol Európában”. Kovács Jean-Claude Juncker diktátorozására utalva is megszólalt a filmben: