"Vidnyánszky Attila kapcsán sokan emlegetik H. Höfgent (Mephisto) vagy Furtwänglert, mint történelmi előképeket. Szerintem azonban Vidnyánszky és Höfgen vagy Furtwängler magatartásában, jellemében nincs sok hasonlóság. Az utóbbi kettő nárcisztikus, a sikerért mindent feladó, rossz jellemű karrierista volt, akiket kizárólag a saját előrejutásuk és csillogásuk érdekelt és ezért feladták az elveiket, elárulták barátaikat és ezzel egy gyilkos rendszer legitimáltak.
Vidnyánszky esetében másról van szó. Vidnyánszkyt a siker nem igazán érdekli, hiszen ha érdekelné, akkor nem halmozná úgy a pozícióit, hogy képtelenség legyen abból bármelyiket is sikeresen ellátni. Ami az irányítása alá kerül az elporlik, szétpereg. Tönkretette a Nemzeti Színházat, a Kaposvári Szinészképzőt, a Posztot, szétverte a magyar színházi társadalmat - ilyet egy sikerorientált ember nem tesz, mert ebbe kódolva van a kudarcok sorozata. Ha egy egyszerű elvtelen karrierista lenne, akkor azt ambicionálná, hogy a saját szakmájában bármi áron sikeres legyen. Ő azonban máskét működik. Nem a siker érdekli, hanem a hatalom, a bosszú, a leszámolás, arra vágyik, hogy ott állhasson diadalittasan az általa kinevezett ellenség kivéreztetett teteme felett. De persze ez a fajta hatalom- és bosszúvágy soha nem tud kielégülni, hiszen az ilyen emberek soha nem elégednek meg egy-egy újabb áldozat skalpjával, egy-egy újabb hatalmi pozíció megszerzésével, mindig kielégületlenek maradnak és új ellenséget keresnek. Ezt hívjuk gonoszságnak - amikor kizárólag a pusztítás öröméért pusztít valaki, nincsen semmi más célja annak, amit csinál. És a hatalomra azért van szüksége, hogy kiélhesse gyilkos szándékát. Sem Höfgen, sem Furtwangler nem volt sem gonosz, sem hatalomvágyó, Vidnyánszkyt viszont tényleg semmi más nem motiválja, mint ezek a legaljasabb ösztönök és indulatok. Nincs művészi cél, nem számít a siker, csak a vetélytársak eltaposása és hatalmának korlátlanná tétele a fontos. Bár nem vigasztal senkit, de most amikor már...
Hatha azt nezzuk, hogy hogy vezeti egymas utan csodbe a szinhazakat, hogy foszlik szet a kezeben minden, amihez nyul, akkor abban tenyleg nagy muvesz - eltunteto-muvesz!
Egyebkent meg Ukrajnaban a kukoricagoreban is kifutyultek volna a tyukok, ha nekik adja elo azt a fenenagy muveszetet...
Nem vagyok jártas a színházi szakmában, ezért azt, hogy a szakmájában művész nem vonom kétségbe, mivel a hozzáértők egy része annak tartja felőlem még az is lehet, de a közéletben szemmel láthatólag egy agresszív kókler. Nincs olyan művész és művészet, amelynek politikai támogatásra lenne szüksége az elismertséghez. Márpedig ő jelenleg ebből él. Jó lenne, ha ő is eldöntené, hogy művész vagy jobboldali politikai aktivista.
9 hozzászólásarrow_drop_down_circle
www.youtube.com/watch?v=P8wCXeE-cD4
Vidnyánszky esetében másról van szó. Vidnyánszkyt a siker nem igazán érdekli, hiszen ha érdekelné, akkor nem halmozná úgy a pozícióit, hogy képtelenség legyen abból bármelyiket is sikeresen ellátni. Ami az irányítása alá kerül az elporlik, szétpereg. Tönkretette a Nemzeti Színházat, a Kaposvári Szinészképzőt, a Posztot, szétverte a magyar színházi társadalmat - ilyet egy sikerorientált ember nem tesz, mert ebbe kódolva van a kudarcok sorozata. Ha egy egyszerű elvtelen karrierista lenne, akkor azt ambicionálná, hogy a saját szakmájában bármi áron sikeres legyen. Ő azonban máskét működik. Nem a siker érdekli, hanem a hatalom, a bosszú, a leszámolás, arra vágyik, hogy ott állhasson diadalittasan az általa kinevezett ellenség kivéreztetett teteme felett. De persze ez a fajta hatalom- és bosszúvágy soha nem tud kielégülni, hiszen az ilyen emberek soha nem elégednek meg egy-egy újabb áldozat skalpjával, egy-egy újabb hatalmi pozíció megszerzésével, mindig kielégületlenek maradnak és új ellenséget keresnek. Ezt hívjuk gonoszságnak - amikor kizárólag a pusztítás öröméért pusztít valaki, nincsen semmi más célja annak, amit csinál. És a hatalomra azért van szüksége, hogy kiélhesse gyilkos szándékát. Sem Höfgen, sem Furtwangler nem volt sem gonosz, sem hatalomvágyó, Vidnyánszkyt viszont tényleg semmi más nem motiválja, mint ezek a legaljasabb ösztönök és indulatok. Nincs művészi cél, nem számít a siker, csak a vetélytársak eltaposása és hatalmának korlátlanná tétele a fontos. Bár nem vigasztal senkit, de most amikor már...
Egyebkent meg Ukrajnaban a kukoricagoreban is kifutyultek volna a tyukok, ha nekik adja elo azt a fenenagy muveszetet...
hvg.hu/itthon/20210127_ukrajna_szijjarto_peter#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg
Új hozzászólás