Nyakunkon a járvány harmadik hulláma! A mind veszedelmesebb pandémia elleni védekezés a kormánytól, önkormányzatoktól, állampolgároktól is áldozatokat követel. Áldozzunk tehát megint jó szokásunk szerint a sport oltárán?
Forrás:
varosikurir.hu
Feltöltő: Városi Kurír
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A minap pont a végére értem annak a cikknek, amiben arról volt szó, hogy a duplájánál (19 milliárd forintnál) jár a nyíregyházi stadion ára, amikor megcsörrent a telefonom.
Egy barátnőm hívott. Belenyüszítettem a telefonba minden dühömet, elkeseredettségemet, tehetetlenségemet – és igen -, gyűlöletemet is a hír kapcsán. Tudom, hogy hatásvadász, populista dolog oktatásra / munkahelyteremtésre / felzárkóztatásra / emberéletre átszámolni ennyi pénzt – mondtam neki -, de nem tudok nem erre gondolni, főleg ha arról a térségről van szó.
Nem, nem az – mondta halkan és elmesélte, hogy most halt meg a férje 42 éves unokatestvére egy Nyíregyházához közeli kis faluban. A férfi egész élete – sokakkal együtt – efelé a vég felé volt predesztinálva. Helyi iskola, fizikai munka, napszám aztán már az se nagyon. A szegénységből a mélyszegénységbe zuhanás. Élet szinte semennyi pénzből, a semmiért, egy sehová sem vezető úton. Értelmetlen, nyomorúságos, üres, átszenvedett napok, amiből egyedül az alkohol billent ki. A bódulatot pedig nem valamelyik fideszes pincészet minőségi bora hozza el, hanem a legolcsóbb tablettás, kannás bor és a házipálinka. Lassan ölő, gyilkos holmik. Az evés csak azt a célt szolgálja, hogy ne haljon éhen a test, és ne fájjon a gyomor. Kenyér, krumpli, zsír, hagyma, néha tojás. Egy cél van csak, hogy megszűnjön ennek a létnek az érzékelése. A kezdeti spirál örvénnyé tágul. Nincs segítség, nincs kapaszkodó, csak a szédült zuhanás. Betegségek betegségek után. Levágott lábujj, aztán láb. Mocskos, haszontalan alkoholista vagy, de nem te vagy a falu rossza egyedül. Szinte mindenki így él, amíg meg nem hal.
Az egyedülállók és a házasok is, maximum nem egyforma mélyen tartanak. Van, akinek még megvan minden lábujja, van, akinek működik még a hasnyálmirigye és vannak, akiknek fogalmuk nincs, hogy mijük működik, és mijük nem, mert kiestek a biztosítottak köréből.
A nők nem isznak valamiért – mondja a barátnőm. Erősebbek. Tűrnek,...
A környékbeli falvak nyomorán túl, 19 milliárd forintért stadion épül. Kinek? Kinek fognak játszani ott? Kik fogják megtölteni majd? Ezek az emberek biztosan nem. Vagy meg sem érik, hogy elkészüljön, vagy nem lesz már lábuk elmenni. Talán a helyi kölykök egyszer még játszhatnának a fényes reflektorok alatt, ha lenne valaki, aki foglalkozna velük. Ha lenne pénz edzőcipőre, bérletre vagy egy bringára, amivel be tudnának jutni a városba. És persze normális ételre a jó kondihoz. Vezethetnék egyszer majd valami hasonló építkezés teherautóit, vagy irányíthatnák a darukat, ha elérhető lenne számukra normális közoktatás. Egyszer talán tervezhetne közülük is valaki valamit, ha be tudna jutni egy egyetemre. Talán egy stadiont. Egy stadiont, ahol szívesen szórakoznának hétvégenként az emberek.
Így is lehetne egyszer, ha a mostani árát a helybéli emberekre fordítanák. Lenne kilátás, lenne segítség, lenne remény és lenne cél.
Lehetne élet, temetések helyett. Lehetne. Ha nem ilyen vak, érzéketlen, valóságtól elrugaszkodott emberek vezetnék ezt az országot több, mint tíz éve."