Összeomlik Magyarország? Ha nem fogja magát vissza a kormány, legyőz és kivéreztet minket az infláció

Az elmúlt hetekben a kormányzat helyzete érezhetően bonyolultabbá vált. Nem várt élességű, az alapvető gazdasági folyamatokat is érintő konfliktus alakult ki az EU-val és az MNB-vel szemben. A hazai közvéleményt ugyanakkor a politikai botrányok mellett főleg az infláció és mindinkább a járvány újabb hullámára való felkészületlenség foglalkoztatja – írja a G7.

Az EU-való viszony kiéleződése azt jelenti, hogy miután a magyar kormány még áprilisban úgy döntött, hogy egyelőre nem kéri az uniós helyreállítási program (mintegy 9 milliárd eurónyi) hitelét, és bár a kormány ennek okaként az úgynevezett gyermekvédelmi – valójában az LMBTQ-közösség elleni – törvény európai fogadtatására hivatkozik, az Európai Bizottság ténylegesen az igazságügyi rendszer átalakítását és az OLAF által felvetett ügyek alapos kivizsgálását igényli a pénzek folyósításához.

Igaz, az LMBTQ-emberek elleni kampány széleskörű kritikát váltott ki az EU legtöbb tagállamában, tovább növelve Magyarország elszigetelődését, ezzel csökkentve érdekérvényesítő képességét.

A politikai kritikát itthon és külföldön csak fokozta a Pegasus kémszoftver nem nemzetbiztonsági célból történő felhasználásának fokozatos, még messze nem befejeződött kormányzati beismerése.

Emellett az emberek figyelmét a karanténszabályok feloldása utáni fellélegzés, a nyári szabadság élvezése mellett mindinkább a koronavírus-járvány negyedik hullámának veszélye, a kínai vakcina idősek számára nem kellő védelmet nyújtó alkalmazása, a harmadik oltás körüli bizonytalanság köti le. Ehhez jön hozzá az infláció megugrása, ami könnyen elhomályosíthatja a gazdasági növekedésben és a munkanélküliség leküzdésében eddig elért sikereket.

- foglalták össze a helyzetet.

Az EU-ban már évek óta éllovas magyar infláció leszorítása tehát nemcsak az MNB-nek, hanem a kormánynak is fontos. Júniusban már 5,3 százalék feletti volt a magyar áremelkedés, míg az EU átlaga csak 2,2 százalék, és az utánunk következő lengyel infláció is csak 4,1 százalék volt. Ahogyan azonban a kiugró magyar infláció sem egyik napról a másikra következett be, hanem hosszú évek élénkítő gazdaságpolitikájának, az európai összevetésben magas államháztartási hiánynak és az extra laza (alacsony kamatokkal és folyamatos leértékelődéssel jellemezhető) monetáris politikának volt a következménye, úgy a leszorítása sem lehetséges pillanatok alatt, a túlpörgetett növekedés lassítása nélkül.

Ha az embernek kezdetben lehetett is olyan érzése, hogy ez elsősorban szavakban, és nem tettekben fog megnyilvánulni, a júliusi, második 30 bázispontos alapkamat-emelés és a folytatás melletti ismételt kiállás után a cselekvési szándék jól látszik.

Az infláció letöréséhez azonban nemcsak időre, hanem a monetáris és a költségvetési politika együttműködésére is szükség van.

Hiába magasak a kamatok, ha az állam költekezik, nem csökken a kereslet.

Nem véletlen, hogy az MNB első, szigorúbb gazdaságpolitikát követelő figyelmeztetései a 2022. évi költségvetés módosításával összefüggésben hangzottak el, és ismétlődnek azóta is. A jegybank szerint a 2022-re tervezett 5,9 százalékos deficitet 3 százalék közelébe kellene leszorítani. A vitában azonban a jegybanknak nemcsak elvi, hanem nagyon is gyakorlati érvei vannak.

Nyilvánvaló, hogy az MNB erőteljes és növekvő szerepe az államháztartási hiány finanszírozásában ütközik a jegybank újabb keletű, a költségvetési deficit csökkentését követelő állásfoglalásával. 

A lakosság további bevonásnak korlátait jól mutatja, hogy az Államadósságkezelő Központ féléves tájékoztatója szerint az idei első félévben átlagosan havi 82 milliárd forintos lakossági állománynövekedés történt, miközben már az eddigi éves terv teljesüléséhez is havi 92 milliárd forint növekményre lenne szükség. Az állampapír-vásárlási kedvre nyilván kihat, hogy az emelkedő infláció erodálja az állampapírok reálhozamát.

Az MNB elnökének erre vonatkozóan is vannak (már mások által is megfogalmazott) javaslatai, így mindenekelőtt az állam építési beruházásainak (korábban egyébként általa is igényelt) visszafogása. Ez – például a beruházások lassítása, átütemezése, esetleg törlése formájában – aránylag kis politikai veszteséggel is megoldható.

A gazdasági kényszerek megerősítik a jegybankelnök pozícióját, ugyanakkor a kormányt érintő, esetenként kifejezetten durva megállapításai furcsán hangzanak, nemhogy a miniszterelnök „jobbkezétől”, de egy egyszerű jegybankelnök szájából is. Matolcsy György szerint például a hiteltörlesztési moratórium és a költségvetési hiánycél változtatásai nélkül pénzügyi támadás érheti Magyarországot.

A jegybankelnökök nyilvánosan nem szokták az ördögöt a falra festeni. Hogy a költségvetési és monetáris politika természetes ütközése mellett vannak-e ebben a vitában más – például politikai, személyes vagy éppen üzleti – szempontok is, azt nem tudni. Érdekes színfoltot jelent az is, hogy a jegybankelnök élesen euróellenes cikkét alelnökének egy főleg retorikájában sokkal konstruktívabb interjúja követte.

Ez arra utal, hogy az EU irányában is ismét felerősödik a kettős beszéd.

Rövid távon sajnos a legerősebb antiinflációs hatása a járvány erős negyedik hullámának lehet. Az idei második félévben már az első félévivel azonos, 4,2 százalékos áremelkedés elérése is óriási eredmény lenne – az MNB júniusban 4,1 százalékos éves átlagos inflációt prognosztizált –, azonban az ennél néhány tizedszázalékkal magasabb ütemnek több esélye van.

A kamatemelések minden bizonnyal folytatódni fognak, mértékük azonban az infláció 5, majd 4,5 százalék alá csökkenésével – a választásokra is tekintettel – csökkenhet. A választásokig a költségvetési politikában inkább csak a beruházásokat érintő korrekciók várhatók.

A választások után azonban a kormány összetételétől függetlenül előtérbe kell kerülnie a gazdasági racionalitásnak, azaz a kormányzat, az MNB és az EU követelményei összehangolásának.

Forrás: G7.hu