"Orbán angolul már nem is annyira tulajdonnév, mint köznév, melléknév, ige és minden” – Tölgyessy Péter szerint többet írnak ma Magyarországról Nyugaton, mint 1956-ban

A volt SZDSZ-elnök, majd Fidesz-képviselő alkotmányjogász szerint a világsajtó sokszor túlzásba esik, miközben harci újságírást művel a magyar kormány ellen, de tény, hogy Orbán a Nyugattal való törésre tette fel a politikáját, és ebből Magyarország idáig mindig rosszul jött ki.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Tölgyessy Péter a Címlapon Magyarország – Hazánk története a nyugati sajtó tükrében című könyv bemutatóján beszélt minderről.

A Magyarországról szóló cikkek nagy része Tölgyessy szerint nem elfogulatlan, sokkal inkább harci újságírásnak nevezhető, a hangnemük pedig közel van a hazai ellenzék meglátásaihoz.

Tölgyessy szerint még a mértékadó Foreign Affairs is pszichologizáló magyarázatokkal operál, Orbán zsarnoki természetével magyarázza a magyar fejleményeket, elszakítva azokat a világpolitikai konszenzustól.

Tölgyessy szerint már nem a valódi lépések alapján történik Magyarország megítélése.

„Nem tudom, hogy a miniszterelnök végiggondolta-e, hogy milyen kicsi ország vagyunk ahhoz képest, hogy világpolitikai ügyekbe keveredtünk bele. Márpedig a honfoglalás óta az igazán fontos dolgok nem itthon dőlnek el, a belpolitikai történések ehhez képest kevésbé fontosak”

- mondta a szerző a könyvbemutatón. 

A Fidesz egy ideje szabályosan provokálja az ellenzék és az európai fórumok, a főirányú lapok megszólalásait, hogy aztán azok túlzásaira, a valóságnak nem megfelelő tényállításaira hivatkozva verje vissza a demokráciavédő támadásokat

– emeli ki Tölgyessy is, és ha így van, nem nehéz látni mögötte a politikai racionalitást: ez mobilizálhatja a szimpatizánsokat, táplálhatja a Nyugattal szembeni sérelmi politikát, kiemeli a rendszerellenes vezető képét, és közben azt a képet is erősíti a választókban, hogy Orbán Viktor világpolitikai tényező.

Ami alapvetően új Orbán esetében, az a külföldi figyelem nagysága. Ezt Tölgyessy Péter számszerűsítette is: a New York Times Horthyról összesen 357-szer, Kádárról 400-szor, Orbán Viktorról 862-szer írt. A magyar miniszterelnök médiajelenléte 2015 óta is csak erősödik, és az utóbbi egy-két évben minden korábbinál nagyobb. Orbán jelenléte a világsajtóban a környező államok vezetőivel összehasonlítva is kiugró: a lengyel Kaczyńskiról feleannyi cikk született, mint róla, az osztrák Kurzról alig 110, a holland Mark Ruttéról, aki Orbán Viktor mellett a másik legrégebb óta hivatalban lévő miniszterelnök Európában, szintén csak 140.

Tölgyessy szerint innentől fogva a mainstream sajtó legszemélyesebb témájává vált Orbán kihívása, aki „a Nyugat régi rendje elleni támadás” egyik legkarakteresebb jelképe lett. „Most már ott tartunk, hogy az afganisztáni kivonulásról szóló nagy New York Times-os elemzőcikkben is Orbánról van szó; Orbán Viktor angolul már nem is annyira tulajdonnév, mint köznév, melléknév, ige és minden” – mondta Tölgyessy Péter a Magyar Tudományos Akadémián tartott könyvbemutatón. „Az utolsó másfél évben már-már ő az új jobboldal szimbolikus vezetője, az Orbán-kérdés pedig szinte minden európai országban belpolitikai kérdés lett. Ilyet nem is tudok a magyar történelemből. Tisza István volt egy kicsit hasonló helyzetben, abból nagy baj is lett az I. világháború végére.”

Tölgyessy Péter szerint Orbán valóban a Nyugattal való töréssel kísérletezik, és bár a Nyugat tényleg nagy válságban van, Orbán beleszorult ebbe a szerepbe, és arra tette fel az ország jövőjét, hogy civilizációváltás következik a világban.

Forrás: Telex.hu

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd