Zacher Gábor a Húzós nevű podcastben beszélt arról, hogyan éli meg a Covid-osztályon a mindennapokat.
"Az elmúlt másfél évben annyi halotti kórösszefoglalót írtam, mint előtte egész életemben. Ennyi rossz hírt még nem közöltem családokkal telefonon, személyesen. Ezt pszichésen is nagyon nehéz feldolgozni. Most először jutott eszembe, hogy ha elkapom a vírust, ebbe én is belehalhatok. Megálltam egyszer egy autópálya pihenőben és elgondolkoztam, hogy ez végletes lehet számomra is. A kezem között haltak meg kollégák a járvány kitörésekor, még az oltások megjelenése előtt.”
- mondta a műsorban a szakember.
MTI Fotó: Mohai Balázs
"Nem értem az oltáselleneseket, vírustagadókat, a konteóhívőket. A kommunikációs zavarok miatt részben a kormány a hibás. Nem tisztázták, kinek kell hinni, kinek a szava mögött áll valóban tudás. Azt sem értem, miért kell zárt ajtók mögött dolgozni, miért nem engedik be a sajtót. Akkor lehet harcolni az ellenséggel, ha ismerem az ellenséget. Ehhez pedig kellene az, hogy legyen tudósítás a Covid-osztályokról.”
- tette hozzá Zacher. Aztán így folytatta:
„Volt olyan, hogy csoda kategória. 40 nap után levettük a beteget a lélegeztetőgépről, aki a saját lábán ment haza. Kegyetlenül hangzik, de van olyan helyzet, hogy szükség van az őszinte kommunikációra. A hozzátartozóknak el szoktam mondani, hogy a hozott betegségekkel mennyi az esély a gyógyulásra. Elmondom a betegnek, mi vár rá. Hogy elaltatjuk, kap egy csövet a légcsővébe, azon keresztül lélegeztetjük. És ilyenkor szoktuk azt mondani a betegnek, hogy mindent megteszünk azért, hogy fel is ébresszük majd. Volt már egy-két beteg, aki megkért, hívjam fel a gyerekét, hogy az utolsó szavait tolmácsoljam neki. Olyankor az orvosi szobában az ember is belepusztul ebbe a helyzetbe. Most már egyre nehezebb elviselni a tehetetlenség érzését.”
Forrás: Blikk.hu
4 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás