Torokszorító nyílt levelet kapott Orbán Viktor – „Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni”

Egy penészes, 17 négyzetméteres szuterént is alig tud kibérelni ma egy pályakezdő tanár.

Fotó: MTI/Rosta Tibor

A PDSZ a Facebook-oldalán tette közzé azt a nyílt levelet, amelyben szerintük minden megjelenik, amit az eddigi felméréseik is megmutatnak: azt, hogy mekkora szegénységben kell ma élnie egy pályakezdőnek, aki a tanári pályát választotta.

A levél írója azzal kezdi a szövegét, hogy mivel Orbán Viktor édesanyja is tanár volt egykor, abban reménykedik, hátha emiatt elolvassa a neki szóló üzenetet, és el is gondolkodik rajta. 

A pályakezdő tanár idén júliusban kapta meg a tanári mesterdiplomáját, így lett gimnáziumi tanár. Hat évet járt egyetemre, így éppen kicsúszott a 25 év alattiak adókedvezményéből. Így vágott neki kétszakos tanári mesterdiplomával és két nyelvvizsgával a tanári pályának.

Persze azt mindig is tudtam, hogy tanárként nem leszek gazdag, de nem is vágytam soha semmiféle luxusra, én csak egy nyugodt, tisztességes életet szerettem volna

– írja. Majd belevág a nehézségek felsorolásába, amelyek akkor kezdődtek, amikor befejezte az egyetemet.

2021-ben egy mesterdiplomával rendelkező pályakezdő tanár bére nettó 145 ezer Ft, amihez még 15 ezres pótlék társul, vagyis mindenestől 160 ezret visz haza az ember. 

Ebből ma egy penészes, szuterén, 17 négyzetméteres lakásnak nevezett lyukat tud bérelni Budapesten havi 70 ezerért. Mivel azonban fűtés nincs a lakásban, és ezt elektromos készülékkel kell megoldania, a rezsije máris 50 ezerre ugrik. 

Tehát a 160 ezres fizetésemből 120 ezret visz el a lakhatás. A maradék 40 ezerből kell megélnem: étkezni, öltözködni, tömegközlekedni, tusfürdőt/fogkrémet/gyógyszereket/minden egyebet megvenni. Elmondom, milyen ma Magyarországon pályakezdő tanárként élni: több, mint egy hónapja tönkrement a hajszárítóm, de nem tudok újat venni. Karácsony előtt meg kellett beszélnem az ismerőseimmel, családommal, hogy ne készüljenek nekem semmivel, mert most nem vagyok olyan helyzetben, hogy bárkinek ajándékot tudjak venni. Szinte kizárólag üres tésztán/rizsen élek, mert másra nem futja, akárhogy spórolok. Előfordult már, hogy a tanári wc-ből hoztam el egy wc-papírt, mert nem volt pénzem otthonra venni. Az egyetlen csizmám úgy néz ki, mint egy hajléktalané, de nincs pénzem újra. Volt már olyan, hogy csak azért mentem el egy kiállításmegnyitóra, hogy ott jóllakhassak végre pogácsával. Ha jelenleg jönne egy váratlan nagyobb kiadás az életembe (a nagyobb az én esetemben 20 ezer Ft feletti összeget jelent), akkor nem tudnám megoldani. Vagy pedig utcára kerülnék.

Emiatt már azt sem tudja teljesíteni, hogy kiegyensúlyozott tanárként jelenlen meg az iskolában, hiszen minden percben retteg az anyagi gondok miatt.

Mikor 7:45-től órát tartok, legtöbbször 14:05-ig az iskolában vagyok (ha faktokat tartok, akkor 16:00-ig), majd hazaérve legalább napi 4-5 órát készülök másnapra. Pályakezdőként nem lehet máshogy, mert még nincsenek bevált, kipróbált feladatok, mindent most kell először megcsinálni. (...) Egyszer összeírtam egy héten keresztül, 57 órám volt benne az iskolai és iskolához kapcsolódó feladataimban egy hét alatt. 57 órás heti munkaidőért kapok havi 160 ezres fizetést. Ez nettó 701 Ft-os órabér

– részletezi. Majd hozzáteszi, hogy tanárként semmiféle segítséget nem kapnak, nincsen szociális védőhálójuk, így hiába dolgozik szívvel-lélekkel, a hajléktalanság fenyegeti őt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Ön édesanyja pedagógusként is dolgozott. Ha most lenne az Ön édesanyja fiatal tanár, tőle is sajnálná a tisztességes megélhetéshez szükséges fizetést?

– teszi fel az utolsó kérdését.

Fotó: MTI/Rosta Tibor