„Megint velünk lett kibaszva, mert ez a multiknak meg sem kottyan” – boltosok és vásárlók az árstopról

"Ott tartunk, lassan a jegyrendszert is vissza lehet hozni, az még úgysem volt ebben a járvánnyal összefüggő gazdasági válságot világszínvonalon kezelő országban. Mert a saját váll veregetése, a NERtársak egymást körbeszopkodása, az ellopott pénzek fájdalmas hiánya, a hozzáértés ordító hiánya most azért mégiscsak megmutatja, mi is a valóság. Mert konjunktúra idején nem ügy melldöngetni, elmúltnyolcévezni, meg előadni, hogy micsoda szupersztár vezető Orbán, és micsoda erős gazdaság a mienk. Ami most történik, az viszont tökéletesen megmutatja, hogy a világpiac tengerén csak egy ócska, lyukas, sérülékeny kis bárka vagyunk, amit a legkisebb vihar is a sziklához vág, ahol úgy törik ketté, mint a ropi. Meg ugye nyakunkon a választás, és azt mindenáron meg kellene nyernie őméltóságának. Ehhez nem volt elég, hogy már a csillagokat is lehazudta az égről, és megígérte a jövő hetet is mindenkinek, nem, még egy valag hitellel is eladósította az országot. Csak azért, hogy finanszírozni tudja a szavazatvásárlását. Ez semmi más, mint szemfényvesztés, a legfelelőtlenebb pénzosztogatás a szavazatokért cserébe."

"A recept nem új, de többnyire működik. A jó uralkodó kitalál valami olyasmit, ami úgy fest, mintha adna. Biztosan mindenki látott már olyan filmet, melyben a környék ura – legyen az nagybirtokos, várúr vagy rablólovag -, aki az év 364 napján sanyargatja az embereket, újabb és újabb sarcokkal nyomorítja, halálra dolgoztatja és nyomorban tartja őket, egy napon lóra vagy hintóra kap, áthajt a településen és aprópénzt szór az emberek közé. A kiéhezett alattvalók is úgy érzik, most kaptak valamit, és az uraság is abban a boldog tudatban tér nyugovóra, hogy ő tényleg egy jó ember. Jó gazda. Őt szeretik a cselédei. Na, ezt a technikát ötvözi Orbán azzal, hogy ő nem csupán ad, de egyvégtében harcol is. Érettünk. Mert a gaz ellenség – szűk körben ugyan, de időnként változik, hogy ki a legfőbb ármányos – el akarja venni azt a jót, amit közibénk szórt a gazda, de ő azt nem engedi. Megvéd minket, ha beledöglünk is. Mi pedig nem csak annak örülünk, hogy a sok sarc után kapunk valami jelképes ajándékot, hanem annak is, hogy meg leszünk védve. Jó, nekünk is kell áldoznunk a megvédésünk oltárán, hiszen soha nem a tábornokok mennek a csatába, hanem a bakák. Övék a golyó, a vezéreké a dicsőség. Ez így van rendjén. Pláne, hogy valójában nem is ellenség. Nekünk pont elég a tudat, hogy harcban állunk, ezzel elfoglaljuk magunkat addig is, ameddig őcsútisága teljesen és véglegesen belerögzíti magát a hatalomba. Mert igazából erről szól minden. Maradni akar, nincs is más lehetősége. Mi a fene lenne akkor a családdal? A harcostársai is pontosan így gondolják, féltik a pereputtyot, csak nem Orbánét, hanem a sajátjukat. Mert ez egy családbarát ország. És tényleg! Kinek-kinek megadatik az, ami jár. Rögzített árú csirkemell a póroknak, minden egyéb a felső sorba felkapaszkodott élősködőknek. Hát örüljünk szépen a közénk szórt alamizsnának, a miénkből van az is. És persze készüljünk a következő harcra, hogy örüljön a vezér, és legközelebb se feledkezzen meg rólunk, ha adni kell a máséból."