Az elmúlt két és fél évben megszámlálhatatlan alkalommal tették föl nekem a kérdést, hogy „na, és mikor lesz új kutyátok?” Már rutinból jött a reakció; pici mosoly, levegő beszív, kifúj, aztán: „nem tudom, még… nem”. A lelkemben tátongó, Ringo alakú lyuk nem akart, nem tudott beforrni. Nem csoda… egy ekkora lyuk nem fog csak úgy eltűnni az emberből. És ez még akkor is így van, ha pontosan tudom (és hiszem is) a legnagyobb kutyás közhelyet: lehet élni nélküle, de nem érdemes. Aztán idén nyáron történt valami. D. Tóth Kriszta írása.

Forrás: wmn.hu
Feltöltő: Emmersson71
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.