„Remélem, a gyermekem előbb hal meg, mint én…” - tragikus helyzetben a fogyatékkal élők családjai - Női váltó

Aki nem érintett, elképzelni sem tudja, milyen embertelen küzdelmet folytatnak a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok az alapvető jogaikért és az emberi méltóságért. A 12 pontban megfogalmazott alapok elérhetetlen álomnak tűnnek, és egyelőre sajnos akarat sincs az előrelépésre. Sok fogyatékossággal élő gyermek nem járhat óvodába, iskolába – hiába törvényes alapjoga -, sokuk a szabad eget is alig látja, szüleik megalázó segélyt kapnak a 0-24 órás, pihenőnap nélküli szolgálatért, miközben szélmalomharcot vívnak a bürokráciával, iszonyatos fizikai és lelki nyomás alatt, és életük végéig nyomasztja őket a teher, mi lesz a gyermekükkel, ha velük történik valami. Olyan problémák ezek, amelyeket elképzelni sem tud, aki nem érintett bennük. A „Lépjünk, hogy léphessenek” Közhasznú Egyesület nemrég 12 pontban fogalmazta meg, melyek a fogyatékos családtagot ápolók legégetőbb problémái, amelyekre megoldást várnak a kormánytól. A „Valóban minden család számít?” című dokumentum...