Nem bukott meg a keleti nyitás hirdette a kormányközeli Magyar Nemzet a minap, „bátran” rákontrázva a Vlagyimir Putyin által indított háború miatt Orbánék oroszbarátságát számon kérő kritikákra.
Kép: Facebook/Orbán Viktor
A kormányközeli hangok az Ázsiából érkező beruházásokat szokták fölemlegetni állításaik alátámasztásául, és ilyenből kétségkívül rengeteg van. Csakhogy eredetileg nem egészen erről volt szó. Sőt bizonyos értelemben épp az ellenkezőjéről:
nem a Keletet akarták Magyarországra hozni, hanem magyar portékákat kívántak keletre vinni,
ráadásul lehetőleg hazai kis- és közepes vállalkozások által előállítottakat. Orbán 2012-ben azt jelölte meg célként, hogy a hazai export harmada Európától keletre találjon vevőre. Márpedig ez nem jött össze.
A kormányfő 2014-es, az illiberalizmust büszkén meghirdető beszédében vázolta, hogy ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország, jelezve, hogy ezekkel kellene együttműködni a magyar export felpörgetése érdekében.
Ám az elmúlt tíz évben nemhogy nem nőtt,
de egyenesen csökkent az ázsiai irányú kivitel eleve elenyésző részesedése a magyar exportból sszességében 6,4 százalékról 5,1 százalékra.
Kazahsztánba a magyar export 0,15 százaléka ment 2012-ben, s bármily meglepő, ezt 2021-re sikerült még lejjebb tornázni, akkor ugyanis már csak
0,1 százalékon állt a mutató.
S 2012 óta hat olyan év is volt, amikor az Ázsia felé tartó termékkivitel dollárban számított értéke alacsonyabb volt az előző évinél:
Az Orbán által megnevezett országok közül a szingapúri és az indiai kivitel nagyjából változatlanul szerénynek mondható, az oroszországi pedig még esett is, nem keveset, 740 milliárdról 624 milliárd forintra.
Az elsőre ránézésre is gyászosan festő adatok a forint gyengülése miatt valójában még rosszabb teljesítményt takarnak. Bár Kína esetében sikerült 83 százalékkal feljebb tolni az export értékét, ám ennél jóval nagyobb arányban, majdnem két és félszeresére nőtt a behozatal.
Arról, hogy a kormány nagyon hamar elengedte a keleti export bővítését, és miért nem vállalta fel azt a koordináló, infrastruktúra-építő szerepet, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a magyar középvállalatok sikeresebbek lehessenek a távol-keleti országban a HVG360 írásában olvashat bővebben.
Az ország kirablása nem számít, abban elismerem, hogy profik.