Vidéken újrakezdő vidéki, avagy mivé avanzsálta a kertünket a covid - Női váltó

A mögöttünk hagyott enyhe tél szinte rezzenéstelenül hagyta az ősz nyomait a kertben. Az avar pár hete még éppen úgy ropogott a talpam alatt, mint tél elején. Elmaradtak a kemény fagyok, a telket szegélyező sövényt sem csípték meg még annyira sem, hogy lehullassa a leveleit. A tavasszal rügyet bontó cserjék között most fura látványt nyújt haragos zöld leveleivel, valahogy olyan érzésem van, mintha január óta tavasz lenne. Idejekorán kibújtak a tulipánok levelei a földből és a gyöngyvirág is korán kezdett furulyázni a bokrok alatt. Mostanra már mindkét virágot csokorba köthettem és a lustább társaikban folyamatosan gyönyörködhetek.