Tarnai Richárd Pest Megyei kormánymegbízott, akit a parlament által megszavazott döntés értelmében mostantól főispánnak kell hívni a Mandinernek adott interjújában, arról beszélt, hogy "sokkal jobban tetszik neki, mint például az elvtárs".
Fotó: Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott (j) beszédet mond a tököli kormányablak átadásán 2022. március 7-én. Mellette Domokos Péter, kormányablakokért felelős miniszteri biztos. MTI/Illyés Tibor
Tarnai arról is beszélt, hogy Szent Istvántól a második világháború utáni évekig főispán volt a megnevezése annak a hivatalnak, amit visel – aztán elvtársra változtatták, most pedig
visszatérünk a történelmi hagyományokhoz, az eredeti megnevezéshez.
Arról is beszélt, hogy feladatai nem változnak,
nem változnak sem a vármegye határai, sem címere, de nem változok én sem: sem az öltözködésem, sem a viselkedésem.
A változás lényegéről azt mondta:
Vissza a gyökerekhez, vissza az eredethez, vissza a természetes dolgokhoz.
Felidézte:
Emlékezzünk csak vissza, amikor 1990-ben megalakult az Antall-kormány, mekkora hisztéria volt abból, hogy a Szent Koronával ékesített magyar címer került vissza nemzeti jelképeink közé, noha józan ésszel mindenki azt mondta, hogy ez a normális. Emlékezzünk az akkori hangokra, amelyek szerint ez felesleges volt, vagy azokra, amelyek egyenesen micisapkának gúnyolták nemzeti ereklyénket!
Tarnai Richárd újabb párhuzamot idézett fel,
1990-ben is rögtön a királysággal riogattak, mint ma, de nem gondolhatja senki komolyan, hogy erre vonatkozó valós szándék felmerült volna bárkiben
– fogalmazott.
Esterházy Péter, mintha csak a NER veséjébe látott volna, 2011-ben a következőket írta:
„Mondják, lesz vármegye. Lesz ispán is? De, kedveseim, ispánban én jobb vagyok. Szó szót követ. Mert ha ispán van, nincs mese, gróf is kell. Na és akkor én végre visszavonhatom a »Földet vissza nem veszek!«-et, és grófi előjogaimnál és főleg hajlamaimnál fogva elzavarok mindenkit hatfele korpára malacnak, mindenkit, ispánostul, hitvallásostul, és persze, ne tévedjünk, Lúdas Matyistul – hát a bánatba.
Ezzel az új szomorúsággal üdvözlöm herceg, őrgróf, gróf, báró és lófő (nem, Zsozsóka, ez nem egy csúnya szó) honfitársaimat, a többiek nem számítanak, servustok, kérlek: Répavár és Salátakatáng grófja, Petrezselyemvár, Hagymafok és Murokháza örökös ura, a szuverén Macskagyökér-Rend lovagkeresztese, az Arany Uborka-Rend nagykeresztese, valóságos belső és titkos satöbbi, stb., stb.
Tévedések elkerülése végett: vármegye, ispán, hitvallás, ennek így semmi köze a tradícióhoz vagy mondjuk a nemzet múltjának tiszteletéhez, ez csak dagály és fuszekli, olyan, mint az étlapon a tikmony, miközben a konyhában a mangalica-levespor az úr."