Staffan Ingemar Lindberg professzor a Klubrádió Esti gyors című műsorának adott interjút.
A demokrácia helyzete ma a világban épp olyan, mint 1989-ben volt, a hidegháború befejezése előtt
– értékelte ezzel az autokrácia helyzetét is egyben Lindberg. A szakértő a Göteborgi Egyetem demokráciakutató-intézete, valamint a V-Dem igazgatója, aki emellett számos nemzetközi szervezet tanácsadójaként is elismert szaktekintély, és legutóbb felszólalt a CEU Demokrácia intézetének rendezvényén – sorolja a hírklikk.hu.
Szerinte a még létező demokráciák a háborús helyzetben mind fenyegetve érzik magukat, és Ukrajna azt mutatta, hogy most annak van itt az ideje, hogy fegyverrel kell megvédeni a demokráciát. Szaúd-Arábia, Kína, illetve Orbán Viktor Európában súlyos fenyegetést jelent.
Noha önök hosszú ideje élnek ebben a fenyegetettségben, nem a háború hozta a helyzetet
– tette hozzá.
Arra a felvetésre, hogy számos választási ígéretről kiderült, nem volt igaz, ennek ellenére a lakosság nagyobb része hisz Orbánnak, illetve mintha a szovjet érára az emberek nem vagy nem akarnának emlékezni, az értetlenségét fejezte ki, emlékeztetve, hogy annak idején épp Magyarország és Lengyelország volt az első, amely végleg le akart számolni a szovjet rendszerrel.
És a jelen pillanatban se Lengyelország, se Magyarország nem demokratikusan működik, önöknél a rendszert most már úgy hívjuk: választási autokrácia. Nincs egyelőre tudományos magyarázata ennek a pálfordulásnak.
Lindberg az urambátyám-rendszer, a korrupció és a jogállam kapcsolatát is elemezte. Arra a megjegyzésre, hogy gyakran van olyan érzése az embernek Magyarországon, hogy a korrupció az oka mindennek, mert az ország több mint a fele talán már Orbán zsebében van, azt mondta, a korrupció sok mindenre magyarázatot ad, de nem mindenre. Mert ha Szaúd-Arábiát, Észak-Koreát, Ecuadort nézzük, ahol vegytiszta diktatúrák vannak, akkor azt látjuk, ők sokkal kevésbé korruptak, mint mondjuk az Orbán-kormány.
De van Svédország, a hazája példája is, ahol nem számottevő a korrupció, mégis elindult egy radikalizálódás és eltávolodás a demokráciától. Akinek nincs erős (állam)pártja, mint Kínának, aki nem királyi családból való és vagyonos, mint a szaúdiak például, akkor más eszközökhöz folyamodik. Az állami kasszából lenyúlja azt, amivel boldoggá teheti és korrumpálja a szavazóit
Így csak az állításokat igazoljátok, amik ellen háborogtok bután.