Molnár Miklós: A szorongások fölé emelkedni a szeretetben

Végére értünk a szorongásból kiinduló személyiségstruktúrák elemzésének. Ahogy az elején is említettem, most is szeretném leszögezni, hogy általában nem egy típushoz tartozunk, sőt akármelyiknek sem a szélsőséges változatában szoktunk élni. Életszakaszonként is eltérhet, hogy éppen melyik típus emelkedik felül. Riemann utalni látszik rá, de bennem is erős a gyanú, hogy miként sok más esetben is, ami a pszichét illeti, ebben az esetben is jelentkezik egy fajta kettősség. Amiként az agresszió a szorongást rejti, a szorongás, pedig az agresszió hiányát, vagy a mosoly néha a depresszió jele, stb. úgy itt is, mintha a két szélsőség, tulajdonképpen a másikat rejtené, mintegy „látens problémaként”. Olybá tűnik, hogy amikor valaki skizoid-szorongással él, valójában a témája éppen a közelség, s így a depresszív-szorongó éppen a távolságot nem ismeri a kapcsolataiban. És hasonlóan, aki kényszeres, valójában a szabadságot szeretné, s a hisztériás a rendszerre vágyik. Ezért is lehetséges az,...