December 13-án, kedden megjelen a kormányrendelet, miszerint 2023. január 1-jétől 15 százalékkal emelkednek a nyugdíjak.
A Nyugdíjguru szerint azonban a jelenlegi nyugdíjemelési paradigma nem a nyugdíjasok, hanem az állam érdekeit szolgálja. A problémát a 2023-ra betervezett nyugdíjemelés mértékén keresztül mutatja be, a Portfolión megjelent cikkben. 300 ezer magyar számára sürgető igazán a változás a szakértő szerint.
Farkas András, nyugdíjszakértő azt szemléltette, miért kedvezőtlen a jelenlegi nyugdíjemelési eljárás, főként az alacsony nyugdíjból élők számára. Egyrészt az emelés csak az inflációtól függ, más tényező (pl. GDP) nem számít. Jelenleg a minden év januárjában esedékes rendszeres emelést a várható infláció mértéke szerint kell végrehajtani, ha ennél nagyobb lenne a drágulás az augusztusi adatokon alapuló becslés szerint, utólag korrigálni kell az emelést novemberben. Ha szükséges, történhetnek rendkívüli évközi emelések is, melyet tapasztalhattak a nyugdíjasok az utóbbi években.
Fotó: 123RF.com
A szakértő szerint mivel az éves mérték becslése a szeptember-december hónapok tényleges inflációját nem biztos, hogy kielégítően tükrözi, s ha a tényleges infláció végül meghaladná a novemberi korrekciós emelés meghatározásánál figyelembe vett, a január-augusztus hónapok közötti tényadatok alapján megbecsült éves inflációt, akkor ezt a veszteséget már nem kárpótolják a nyugdíjasok részére, vagyis minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) infláció ellen nagy valószínűséggel védtelen marad vagy csak korlátozott védelemben részesül minden nyugdíjas (ez idén különösen érzékenyen érinti a nyugdíjas társadalmat).
Az is problémát jelent, hogy az emelés egységes százalékos mértéke szerint kell az ellátásokat emelni, függetlenül azok nagyságától, így a szegény nyugdíjas relatíve még szegényebb, a gazdag nyugdíjas relatíve még gazdagabb lesz – rengetegen különböző meredekségű elszegényedési csúszdákra kerültek, amint megállapították a nyugdíjukat. Ráadásul az emelést a tárgyévet két évvel megelőzően mért összetételű nyugdíjas fogyasztói kosár alapján kell végrehajtani, ha a nyugdíjas infláció magasabb lenne, mint az általános fogyasztói áremelkedés, – csakhogy rendkívüli helyzetekben, mint amilyen a mostani, a két évvel korábbi fogyasztói kosár lényegesen eltér a tárgyévi fogyasztói kosártól!
Az is mélyíti a szakadékot, hogy a tárgyévben megállapított nyugdíjakat először csak a megállapítás évét követő évtől lehet emelni, így a friss nyugdíjakat a megállapítás évében védelem nélkül égeti az elszabadult infláció. Vagyis a jelenlegi emelési paradigma lényege Farkas András szerint, hogy a nyugdíjakat a politikai és gazdaságpolitikai érdekek által meghatározott, a költségvetési törvényben előre rögzített ("tervezett") inflációs becslés szerint kell emelni, és ennek az emelésnek a kompenzációjára csak utólag kerülhet sor, akkor is csak egy újabb becsült inflációs adatnak megfelelően.
A szakértő szerint ez a paradigma nem a nyugdíjasok, hanem az állam érdekeit szolgálja.
Az inflációs emelés mértéke mind a januári elsődleges emelés, mind a korrekciós emelések esetében kormányzati becslésre (és nem lezárt tényadatokra) épül, másrészt a nyugdíjasokra hárítja át a kockázatviselés egészét, hiszen a nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára – írja. A fentiek miatt összességében a szakértő szerint feltétlenül szükséges lenne az alacsony inflációjú évekre kitalált nyugdíjemelési paradigma haladéktalan leváltása.
Arról, hogy a szakértő szerint mi lehetne a megoldás, a Pénzcentrum.hu cikkében olvashatnak.
tő.
Ha mondjuk ezt Gyurcsány tenné, értenék, más lenne a véleményük.
Ez minden esetben így van.