Szívbemarkoló sorokkal búcsúzott a Mount Everesten eltűnt Suhajda Szilárdtól az édesapja.
"Sziszikém! Nincs szavam a nepáli hírekhez... Ha igaz is, ami lehetetlennel ér fel, bennem mindig élsz, idézve a képeslapod hátulján írt záró üzenetedet; »Apa! Vigyázz az egészségedre, és tudd: nagyon szeretlek! Szilárd« – köszönöm: és ez cseng állandóan a fejemben... »Apuci!«. Én a reményt adom fel utoljára..." – írta Suhajda Tibor a közösségi oldalán.
Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda megemlékezésében próbálta megértetni az emberekkel, hogy mi motiválhatja a hegymászókat, akik életük kockáztatásával vágnak neki az emberfeletti teljesítménynek.
"Mi is az élet?
Suhajda Szilárd már nem jön haza a Mount Everestről, ezzel sok kérdést hagyva maga után. Az egyik ismétlődő kérdés: Miért megy oda? E mögött valójában vád húzódik: Micsoda felelőtlenség! Meghalni egy hegyért!
Álljunk meg itt egy pillanatra és gondoljunk bele: Mi itt élünk, vagy inkább mindennap meghalunk?
Hajtunk a mókuskerékben, nap, mint nap, rohanuk, gürizünk, szaladunk, csináljuk, ami hasznos. Miközben észre se vesszük, hogy közben épp az Életünket veszítjük el. Napról, napra, és még csak nem is tudunk róla.
Nem jut idő az egészségre, a családra, a kultúrára, a kedvelt hobbira, a barátokra, a közösségre, önmagamra.
Fizikailag ugyan élünk, de azt életet éljük, amit élni szeretnénk?
A hegymászó él. Igazán él. Tudja, mire hivatott, és ezt felvállalva mindennap valóságos életet él. Valós kihívásokkal szembesül, tisztában van a kockázattal és számol vele.
Suhajda Szilárd halálával egy teljes életet élő emberrel lett kevesebb a világban." – írta a Facebookon Steczer Hilda.
A hegymászónak legalább ezekből kettőre re jutott ideje: a kedvelt hobbira, önmagamra.
A többire eddig se sok, ezután meg semmi.