Furkósbot

Az világos, hogy az európai választások a legkevésbé sem arról szólnak, hogy mi a csodának küld egy ország képviselőket az európai parlamentbe. A választók leginkább arra használják az ötévente adódó lehetőséget, hogy furkósbottal jó nagyot üssenek az éppen regnáló kormány fejére. Így van ez minden európai országban. Nem állítom, hogy némely kormány ezt nem érdemli meg, a baj csak az, hogy közben elsikkad egy sor fontos szempont. Sokan azt sem veszik észre, hogy saját országuk érdekérvényesítése az európai politikában milyen sorsra jut.

Az Európai Parlamentben négy mérvadó frakció van, s ezekben csak egynél lett jelentős képviseletünk. A liberálisokból kiszorultunk, (korábban két képviselőnk volt, most egy sincs) a szocialistáknál a margóra kerültünk, (a korábbi kilencfős delegáció helyett négyfős delegációnk lett) a zöld frakcióban ezúttal sem vagyunk jelen, egyedül a Néppártban képviseltetjük magunkat a korábbinál nagyobb mértékben. Itt egy mandátummal nőtt a pozíciónk, tizenháromról tizennégyre, ami nem ellensúlyozza jelentős gyengülésünket, illetve jelenlétünk hiányát a többi frakcióban.

Aki ismeri az Európai Parlamentet, az tudja, hogy a Jobbik képviselői a mértékadó frakciók támogatása nélkül semmire nem mennek. Szavazataik de facto elvesztek a nemzeti érdekérvényesítés szempontjából. Az Európai Parlament mindig is nagyon határozottan lépett fel a szélsőjobboldali politikai csoportokkal szemben, és kiközösítette őket. Ha a Jobbik a függetlenek közé ülne, akkor sem járna jobban, mert ők sem jutnak megszólalási lehetőséghez, s ha néha igen, beszédeiket nem közvetíti senki.

A szélsőjobboldali összefogás soha nem volt sikeres az európai parlamentben. Amikor legutóbb a Mussolini unoka, Alessandra Mussolini az Olaszországban letelepedő román cigányokat szidta, a Nagy Románia Párt képviselői úgy kiléptek a nemzeti radikális frakcióból, hogy az menten meg is szűnt.

A nagy országok nemzeti érdekérvényesítő képessége éppen számbeli fölényük miatt nem csorbul. Nekünk, kicsiknek ezért nem lett volna szabad bevinni a hazai belpolitikai érdekeket az EP-választásba, mert ezzel egy fontos nemzetközi intézményben öt évre lépéshátrányba kényszerültünk. Nemzeti érdekképviseletünk gyengült, nemzetközi jelenlétünk súlya csökkent annak következtében, hogy a belpolitika lett úrrá az európai választáson, és persze amiatt is, hogy a választók olyan keveset tudnak az európai parlament működéséről, ami a politika és a sajtó közös bűne. Hát itt tartunk most.