Meghalt Bud Spencer

@Január: Szerinted, ha valakire, akit elveszítünk, úgy gondolunk, hogy a szép emlékekre emlékezünk, és a vidám dolgaira, az nem segít nekünk egy kicsit könnyebben elviselni a hiányát? Például ez a hagymásbab. Ha erre gondolok, azért nem a szomorúság tör rám, hanem az a történet jut eszembe, amikor élvezettel ette a kedvenc hagymásbabját, vagy megküzdött érte. És én is már annyit gondolok rá, hogy egyszer megpróbálok egy olyat főzni. És ez nem szomorú. Ahogy Hofi is azt szerette volna, ha vidáman emlékezünk rá, talán Bud Spencer is, hiszen neki is csak humoros szerepei voltak, és az mindenkinek jó, ha nem keseregve gondolunk rá, hanem a vidám dolgokra emlékezünk.

Szeretnék hinni benne, de nem nagyon sikerül, hogy van a halál után is valami, a test nem, de a lélek, vagy a szellem tovább is létezik, és talán érzékeli is azt a világot, amiben mi még itt maradtunk. És akkor azt is látják, vagy valamilyen módon érzékelik, hogy mi mit gondolunk, miket beszélünk róluk. És ha ez így van, akkor nekik is biztos jobb, hogy nem csak siránkozunk, hanem szeretettel, és örömmel emlékszünk rájuk.

@nemkati: ma, 21:25 www.mindmegette.hu/hagymas-bab-bud-spencer-modra.recept?utm_source=nol&utm_medium=ottboxcikk&utm_campaign=ott

Jó étvágyat!

@kkalman: Köszi, mostmár biztosan kipróbálom, nagyon finomnak néz ki. Csak azon csodálkozom, honnan veszik ezt hogy 70 dkg bab. Az ember általában fél kiló vagy 1 kiló babot vesz. Na jó, veszek 70 dekát.

@nemkati: 21:25 "Szeretnék hinni benne, de nem nagyon sikerül..."- írtad.
Talán egy cseppet segít, hogy szerintem mindenki addig él, ameddig emlékeznek rá, az adatrögzítésnek köszönhetjük, hogy a régi korok hősei még ma sem merültek feledésbe. A kódexmásoló apácák mai követői már a merevlemezeken tárolt információkat másolják a következő technikai csodára, tehát ha ezer év múlva még lesznek emberek a Földön, ők is jókat nevetnek karácsonyi délutánokon, amikor megnéznek egy-egy Bud Spencer sztorit.

@eugen4402: Ezzel semmi gond, ezt halljuk minden ember elvesztésekor, meg valóban, ma is csodáljuk a barlangrajzok készítőit, Tutanhamon halotti maszkját, élvezettel olvassuk Bulgakovot, és nevetünk Bud Spencer filmjein. De csak képletesen nem halnak meg addig, amíg valaki emlékszik rájuk. Valójában nincsenek, a hiányuk haláluk percétől fáj. Erre tényleg csak az gyógyír, ha sokat gondolunk a szép és vidám dolgokra, amik az illető ember életéhez kapcsolódnak.

@nemkati: Persze, hogy fáj, ha elveszítünk valakit, aki kedves volt számunkra...
Ezért gyártunk helyi érzéstelenítésre olyan szólamokat, hogy "jobb neki így, már nem szenved tovább", vagy azt, hogy "csak a teste halt meg, a lelke örökké itt él közöttünk". A vallás ebben is nyerő: "Porból lettünk, porrá válunk".