Visca Barcelona! A város, amely nem adja meg magát a terroristáknak - nincs bosszúvágy!

Milyen érzés az, ha terrortámadás éri várost, amelyben élsz? Ha nem mersz lemenni az utcára, mert bárhol menekülő fegyveresek bújhatnak meg? Ha próbálsz visszaemlékezni, vajon minden ismerősödről kiderült-e már, hogy nem ő az egyik áldozat? Kérdések, melyekre sosem akartam tudni a választ, a barcelonai terrortámadás mégis megadta nekem. Csütörtök délután negyed hat van, az irodán lustán terül végig a „kispéntek“-hangulat. Lassan telnek a percek, arra gondolok, vajon befér-e még egy gyors edzés az esti sörözés előtt. A monitorom alján egy piros pötty jelenik meg, valaki írt a munkahelyi levelezésbe – vonakodva nyitom meg, biztos még valami utolsó feladat hazaindulás előtt. Nem az. Hanem egy rendkívüli hír, furgon hajtott a tömegbe a Ramblán, Barcelona legforgalmasabb sétálóutcájában. Tucatnyi sérült, szól a szöveg, és a mellékelt képen ott az összetört furgon, körülötte némi rendetlenség. Szerencsére annyira nem néz ki durvának – gondolom magamban – sokkal rosszabb is lehetett...