Csak a fényt látom, mert vak és süket vagyok más emberek érzéseivel szemben. Csak a célom lebeg a szemem előtt, és a rezgések is csak a veszélyre figyelmeztetnek. Nem látom, hogy mi vár rám, milyen hazugságok lappanganak a háttérben, viszont tudom, hogy az emberek a pénz és a haszon rabjai. Sétálok az utcákon, rám köszönnek, próbálok kedvesen szóba elegyedni velük, de a felszínes mondatok után magány ölel körül. Idegen vagyok itt, egy más nép, egy más kultúra küldötte és terjesztője, de nem fedhetem fel magamat. El kell vegyülnöm köztük, mert, ha egyszer bajba kerülök, akkor szükségem lesz a segítségükre. Hamarosan döntést kell hoznom, mert a sors mindig kikényszeríti tőlünk, hogy valamerre tovább haladjunk. Ebben rejlik majd az eljövendő hatalmam, a döntések ereje fogja meghatározni a sorsomat.

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Sámannus
Mire észbekapunk már mindenkit bikacsökkel zavarnak el az urnától.
advocat
Most mi van? Vén hülye vagyok nem értem az allegóriát. Vagy alternetivát, stb., stb.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.