Sokat tanulhatunk Goebbels titkárnőjének halála előtti vallomásából

Mi tulajdonképpen vidáman és gondtalanul éltük az életünket. Mindenki jól keresett. Az ember nem gondolt mindig a szegényekre. Most sem a szegény szírek járnak álló nap az eszünkben, akik elvesztették az otthonukat és a tengerbe fulladnak. De a tévé előtt ülve az embernek mégiscsak ez jár az eszében: nem lehet, hogy újra megtörténjen. De lehet. És száz év múlva is lehet majd, és nem csak száz év múlva, amíg ember él a Földön, addig megtörténhet. Szegények alatt itt a deportált és megsemmisített zsidókra gondolt Brunhilde Pomsel, aki úgy halt meg tavaly 106 éves korában, hogy nem maradt utána olyan élő ember, aki belülről ismerte a legbelső náci kört. Pomsel 1942-től, a háború utolsó napjáig Joseph Goebbels propagandaminiszter titkárnője volt, azaz a Hitler után következő egyik legfontosabb náci vezető mellett dolgozott az Endlösung végrehajtásakor. A titkárnő 2013-ban – majdnem hetven év néma csend után – harminc órán keresztül beszélt, amiből Egy német sors címmel készült film.