Velencei harangtornyánál már csak közelsége a vonzóbb Rovinj városának, ahová annyi idő alatt megérkezhetünk autóval, amennyi egy átlagos Spotify-lista lejátszását jelenti. Kalandos történelme, szűk, tengerben végződő utcái, színes spalettás ablakai, remek fagyizói vannak.
Fotó: Pixabay
Múltidéző konobáiban jól csúszik a csapolt Karlovacko, de ha kifinomultabbra vágynánk, akár Michelin-csillagos éttermet is találunk. Mesélünk kicsit, miért olyan kedves hely Rovinj, és mit érdemes csinálni, hova érdemes ellátogatni, ha csak egy mini vakációra is érkezünk az Isztriára.
Az illírek alapították, ám közel ötszáz évig velencei uralom alatt állt a sziget, amely csak a 18. századra változott félszigetté, mivel a tengeri csatornát mesterséges feltöltötték. Fontos kikötővárossá vált, a velencei idők alapjaiban határozzák meg mai látképét, építészetét, palotáit. A történelem során fekvése miatt is sok viszontagság érte, felégették, támadták, elfoglalták, bekebelezték. Tartozott az osztrákokhoz, rövid ideig volt Franciaországé, az első világháborút követően Olaszország része volt, de miután kapituláltak, német megszállás alá került, és csak két év múlva szabadult fel. A háborút követően Jugoszlávia és Olaszország között komoly diplomáciai harc alakult ki a városért, 1947-ben végül Jugoszláviának ítélték, a még megmaradt és ki nem üldözött olasz ajkú lakosainak nagy százaléka az anyaországba menekült.
Nem véletlen tehát, hogy kétnyelvű a város, annak ellenére, hogy napjainkban a lakosság csupán nyolc-kilenc százaléka olasz gyökerű.
1991-től datáljuk, hogy Rovinj a független Horvátországhoz tartozik, megannyi sűrű évszázad után. A háborúk, harcok megtépázták ugyan, de a keveredő kultúrák olyan elegyet alkottak és alkotnak, amitől igazán lebilincselő ez a város, viharos múltjával együtt.
Az óvárosban korzózva minden második kapuba, épületrészletbe bele lehet szeretni, olyannyira mediterrán, és mégis annyira közeli ez az egész. Van valami furcsa a sikátorokban, mégpedig az, hogy egészen magasra nyújtóznak a házak, de erre is megvan a történelmi magyarázat. A 17. században pestisjárvány tört ki, és rengetegen menekültek Rovinjba, ám a városnak nem volt kapacitása, ezért kénytelenek voltak újabb szinteket emelni a házakra, ezzel több helyet biztosítva a járvány elől menekülőknek. A megnövekedett számú családok tűzhelyeihez külön-külön kéményeket építettek, ezért mai napig eklektikus kéményerdő maradt a magasabb házak tetején.
Természetes, hogy megcsodáljuk a Szent-Eufémia templomot, felmászva hozzá a galériákkal, művészházakkal tűzdelt Grisia utcán, ahol a felejthető tömeggyártott portékán felül valódi, kortárs művészekkel is megismerkedhetünk. Ha csak a távolból kémlelnénk a város legmagasabb pontján magasodó templomot, akkor is szembetűnő a hasonlóság Velence ikonikus harangtornyával. Érdemes az óratornyot is körbejárni, mely szintén állhatna akár a cölöpökre épített városban is. Környékén rengeteg a hangulatos konoba, kávézó is.
Ha a szállásunkon van konyha, egy piacos étkezés is beleférhet, kora reggeltől várnak a zöldségesek, halárusok. A friss kalamárihoz nem kell nagy készülődés, csak némi zsiradék, fokhagyma, petrezselyem, só és pár csepp citromlé. Tengeri étkekben különösen gazdag a város, ezekhez jó támpont lehet a Sidro Étterem, amely a hagyományosabb, isztriai iskolát követi, nagy múlttal. Olaszos éttermek közül a Taverna De Amicis, a Giannino és a La Puntulina jó választás lehet, a modern konyhák közül a Resolution Signature Restaurant, a Male Madlene is élményszámba megy.
És itt van nekünk a Monte, fine dining stílusban, helyi alapanyagokkal, Michelin-csillaggal honorálva. Ők július 11-én nyitnak újra, de az előfoglalásunkat már megtehetjük.
Legendás fagylaltozó a Gelateria Italia, de sokan esküsznek a Caffe bar b052-re is, ahol biztosan nem találunk kék és neonszín fagyikat, de még a gömbökkel játszadozó Bagamérit sem: eredeti főzött fagyit mérnek, lapáttal. Bárok közül nagy kedvenc a Valentino, egy teljesen vízparti pezsgőbár, remek naplementéző szpot. Újabb hely a Mediterraneo, profi koktélokkal, kevésbé megjelenős, inkább kényelmes atmoszférával.
A Rovinj-közeli strandok népszerűek, a szokásos süncipővel bátran nekiindulhatunk a nagy kékségnek akár Golden Cape-re, de a tizenhárom kis sziget egyikére is átmehetünk a vizitaxik segítségével.
Az egyik legcsodásabb közeli természeti képződmény pedig egy fjord, ahol a középkorban még kalózok tanyáztak.
A Limski-fjord híres osztrigatelepeiről és szédítő látványa miatt is. Kocsival körülbelül húsz perc alatt oda is érünk, hogy aztán gyakorlott horvátországi nyaralókat is meglepjünk a mediterrán fjordokkal.
Kellemes úticélnak tűnik.