Penrose-ról úgy tartják, hogy ő tette hozzá a legtöbbet az általános relativitáselmélethez Albert Einstein óta. Penrose egyedi számolgatás alapján kijelentette, hogy a szupermasszív fekete lyukak valóban létrejöhetnek, és részletesen le is lehet írni a tulajdonságaikat. Elméletében rámutatott, hogy az általános relativitáselméletben az anyag mozgásegyenletének minden megoldásában létezik szingularitás. A baj csak az, hogy szingularitás csak az egyenletekben létezik, a természetben nem. A relativitáselmélet teljesen félreérti az anyag viselkedését, mivel a tömegek középpontja felé haladva a tömeg saját gravitációja nem nő a végtelenbe hanem éppenhogy nullához tart. Bármely tömeggel rendelkező objektum esetén!
Forrás:
msn.com
Feltöltő: Peller Anikó
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Szóval ha nem számolgatással (de nevezheted számításoknak is, amik viszont nyilvánvalóan tévesek), akkor mire gondolsz, miért marhaság?
Olyan dolgokra extrapolálnak a relativitáselmélet egyenleteit manipulálva, aminek semmi alapja nincs, mivel a természet összes, bármilyen megfigyelése a relativisták feltételezéseinek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják, itt a szingularitásra gondolok.
Úgy tűnik nem. A térgörbület matematikai leírásának egyenleteit olyan módon kóburálják amit már a fekete lyuk leírására nem lehet extrapolálni és ez oda vezet, hogy a szingularitásnak nevezett tömegközépponthoz közelítva a relativitáselmélet egyenleteinek számolgatásával az elkövetett hiba, téveszme, hazugság a végtelenbe tart.
A gravitáció meg nullához.
Így a szingularitás téveszme, rögeszme csak, és csakis az egyenletekben létezik. A valóságban meg nem. Ez aztán a legelképesztőbb ostobaságokhoz vezet, mint például a féreglyukakban való utazás, a Világegyetem képződése egyetlen matematikai pontból, téridő keletkezése, aztán tovább a nemlétező téridő felfúvódása, mindenféle dimenziók létezése, ecet.
Igen, a fekete lyuk környezetében az egyenletek manipulálása már csak számolgatás, nem több. Az egyenletek nem a térgörbületet írják le, mert tér nem létezik, lévén matematikai kategória. Az egyenletek használhatók a fekete lyuktól távol, ott lehet velük számításokat végezni a gravitáció leírására.
A fekete lyuk környezetében, legfőképpen a feltételezett szingularitás leírására pedig nem.
Ebből az egészből ezt a mondatot értem egyedül...nekem már ez pont elég. A gimi fizikatanárom, a Galaktika folyóirat több száz száma, és néhány sci-fi film hatása nem volt hiábavaló.
A relativitáselmélet nem képes kezelni a fekete lyukon belül a gravitációs erő változásait, mivel a nemlétező térgörbületet egyenesen extrapolálja a fekete lyuk középpontjáig, ott szingularitást vízionálva.
Homogén test gravitációs ereje a felszínén éri el a maximumát, befelé arányosan csökken.
Az égitestek mind, legyen az bolygó vagy neutroncsillag, speciálisan a Föld nem homogén, a mag sűrűbb, ezért a gravitációs erő maximuma a Föld mélyébe esik és attól kezdve befelé arányosan csökken, a középpont felé nullához tartva. Ezt nem tudja a relativitáselmélet kezelni.