Sorry, Felippe!

Habár kétségtelen és vitathatatlan tény, hogy Fernando teljes joggal követeli magának az első helyet, azért lássuk be: Még a kétszeres világbajnok sem várhatja el komolyan azt, hogy a verseny első harmadában Massa szépen félrehajtson előle és mosolyogva engedje maga elé. Ez így versenysport gyilkos gondolkodás és például mi nézők joggal várhatjuk el, hogy lássunk egy kis csatározást akár két csapattárs között. Alonso frusztrált, ideges, ki nem lenne az, akit ennyire vert a sors és a stewardok keze az idény során, sikerre, győzelemre éhes. A világbajnoki harcban a Ferrarinál ő az egyetlen valós esélyes arra, hogy még beérheti az éllovasokat, Massa ezen a téren mondhatni későn ébredt és pusztán matematikai esélyei egyáltalán nem tükrözik a realitásokat. Mindazonáltal Massa egy éves felépülési periódusa után most először villantott igazán komolyat és bizonyára legalább annyira kiéhezett a győzelemre, mint Alonso, ráadásul mostani teljesítménye alapján abszolút megérdemelte volna, hogy elsőként intsék le a célvonalon áthaladva. Ez azonban nem történt meg.