A kirobbant botrány óta először szólalt meg Csipes Tamara és Dombvári Bence. A pozitív drogteszttel bukott kajakosok mellett főnökük, a Honvéd kajak-kenu szakosztályának igazgatója, a kétszeres olimpiai bajnok Horváth Gábor is nyilatkozott a hvg.hu-nak.
A beszélgetésből kiderült, bár már rengetegszer ellenőrizték őket – miután mindketten nemzetközi hírű sportolók –, de most először nem voltak "tiszták". Dombvári a pozitív drogteszt láttán először magára lett dühös, Csipes pedig bepánikolt, kértek mindketten újabb vizsgálatot is.
A kérdésre, hogy az eset után kinek volt a legnehezebb a szemébe nézni, Csipes azt felelte, az édesanyjának, Dombvári pedig, hogy az egész családjának.
Amit én szidásnak érzek igazán, olyan nem volt. Lejátszottam előre, hogy mi lesz majd anyukámmal, hogy sírás, meg szidás, de ehelyett rideg hallgatás volt. Atomjaimra hullottam
- mondta Csipes.
A versenytársaik támogatják őket, nem kaptak tőlük rossz megjegyzéseket. Azzal kapcsolatban, hogy rendőrségi ügy is lehet az esetből, azt válaszolták, bele kell állni, mint bárki másnak, aki vét.
Teljesítményorientált sportolóknak tudomásul kell venni, hogy mit szabad, és mit nem, pont. Ha valaki vállalja, hogy így él, akkor nem csinál bizonyos dolgokat. De ők is gyarló emberek, akik hibáznak. És most hibáztak
- tette hozzá Horváth Gábor.
Hogy volt-e B-tervük arra, hogy mi lesz, ha nincs kajakozás, Dombvári azt felelte ironikusan: a McDonald's.
Mit csinálhatna egy kajakos? Nem tanultam, nincs végzettségem, ezt csinálom, ez a munkám, ez a szenvedélyem. Szeretném folytatni
- felelte.
A közvélemény drog miatti heves reakciójáról Csipes azt mondta:
Nem magyarázkodni akarok, tudom, hogy mekkorát hibáztam, de a közvélemény azt is állítja,(...) hogy minden élsportoló doppingol. Hát, nem. Nekem anyám és apám élsportoló volt, én úgy nőttem fel, hogy a doppingszer az ördög. És ha mondjuk egy pozitív doppingtesztet kaptam volna vissza, akkor élve elástam volna magam. Mert az csalás. Én nem csaltam, hanem hibáztam. Egyszer.
A teljes interjú a hvg.hu oldalán olvasható.
87 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Nem kívánom, és nem is írtam olyat, hogy "büntessünk keményen", és "statuáljunk példát", csak azt, hogy el kell találni azt a következményt, - mert mindig, mindennek van következménye - ami az ő hasznukra válik. Ha nincs következménye, az árt. Ők nem átlagos fiatalok, ezért ír róluk a sajtó, és ha akarod ha nem, mindenképpen precedens lesz ez az eset. A következmény pedig dicséret nem lehet ebben az esetben :)
(Igen, tudom, ez egy következmények nélküli ország bizonyos embereknek, de nem nekem, és én nem is akarom, hogy az legyen), és ne legyen az azoknak, akikből embert akarunk faragni. Persze, ha csak bábukat, akik majd hozzák az érmeket, mert most ez a realitás, az más! Akkor legyintsünk egyet, mit érdekel az minket, mi lesz belőlük 10-20 év múlva?
Mi nem tudunk velük Canossát járatni, ezt nekik, saját maguknak kell, ez pedig a teljes feldolgozása a történetnek, és nem szerencsés megóvni őket ettől.
Egyébként jóval kisebb lehet a mi nézetkülönbségünk, csak amíg te a teljes szabadságot hangsúlyoztad, és a meggyőzést a nevelésben, - amivel egyetértek - én azt is, hogy a rossz döntések következményeit ne sikáljuk el.. Ne legyintsünk, mert azzal ártunk nekik.
A tiltás is jelen van a nevelésben, - de nem lehet mindent tiltani, és nem lehet semmit se - a féltés és a szeretet mondatja, már egészen pici korban: pl. "ne lépj az útra, ha piros, mert az tilos!" Nagy hülyeség lenne, hagyni szaladgálni az autók között, ugye?
Ha úgy van, ahogy írod, hogy a többi sportolónk is drogozik, akkor ezt a realitást éppen ideje megváltoztatni.
Veled ellentétben én hiszek abban, hogy lehet a társadalmat "nevelni" :)
Nem fogadom el, hogy igazodni kell a többséghez, akár tetszik, akár nem. Igaz, mindig különc voltam, de eszemben sincs igazodni valamihez, amit minden porcikám elutasít.
Egyébként élnék, mint hal a vízben, a fidesz holdudvarában.
Azt kell tudni, hogy egy bizonyos helyzetben, amikor például az a sajnálatos realitás, hogy nagyon sokan drogoznak még a sportolók között is, vajon ér-e valamit, ha két kajakost keményen büntetnek meg érte.
Szerintem semmit.
Megint elfelejtődik, hogy a cél, a két fiatal megmentése a függőségtől már megtörtént. Ezt tutibiztos elintézte a két jól működő, szerető család.
Akkor még mit akarunk?
Azzal senkinek nincs semmi baja, ha bárki más kokainozik?
Éppen ezt a két gyereket pécéztük ki, hogy a társadalmat "neveljük"?
Ugyan már...
A szörnyű magyar droghelyzeten végre komolyan kellene elgondolkodni!
Ez lenne az igazán fontos, nem pedig a két kölök tönkretétele, akik igenis, az általunk is, mindannyiunk által létrehozott idióta társadalomban élnek és csak azt csinálták, amit sokan mások, akik mindenféle következmény nélkül vígan tehetik és még komoly döntési pozíciókban is vannak!
Félreértettél, én nem vagyok a korlátlan szabadság híve, a saját szabadságunk mindig csak addig tarthat, amíg a másokét nem sérti. Ha az ember így él, a gyerekei is elsajátítják automatikusan ezt az alapelvet. Ha az ember maga felelősségteljesen él, a gyerekei is felelősségteljesen gondolkodó, cselekvő emberekké válnak nagy eséllyel.
Fognak természetesen hibákat elkövetni, mint mindannyian, de szülőként az ember természetesen mindig a gyereke mellett áll és támogatja. Támogatja akkor is, ha valamilyen nem helyes döntésének a következményét kell éppen vállalnia.
Vulgo: ha nem tanult a kölök, mert éppen máshoz volt kedve, akkor bizony egyest kap. De ettől még ugyanúgy szeretjük, ugyanúgy etetjük, ugyanúgy beszélgetünk vele, nem alázzuk meg, nem zavarjuk el a háztól. Majd megoldja a saját dolgát, bízunk benne, tudjuk, hogy nem hülye és magától is felismeri, mi minek a következménye. Meghagyjuk neki azt a szabadságot, hogy a saját dolgaiban saját maga dönthessen. Aztán felnő, lesz belőle magasan kvalifikált, a...
Nem olyan bonyolult dolog ez szerintem.
Szerintem semmit."
Sajnos, hogy ezzel a bekezdéssel "agyoncsaptad" az egész neveléssel kapcsolatos írásodat. Pedig azzal teljesen egyet tudok érteni.
Elfogult vagy ebben a kajakos drogos történetben? Úgy tűnik, igen. Pedig csak a büntetés - a "kemény" szót te használtad - érhet valamit, főleg, ha ennyire elterjedt. (Ezt honnan tudod, ők is lebuktak? Vagy csak úgy véled...) Sőt, új szabályok, új szankciók kellenek ennek visszaszorítására, de hát ezt majd remélhetőleg a szakemberek elintézik..
Annak örülök, hogy a nevelési elveink - ahogy sejtettem - egész közel állnak :)))
Logikus, hogy ha a büntetés csak két fiatal kajakost éri el, senki mást, akkor a dolognak az égvilágon semmi értelme, csak magát a két ifjat teheti tönkre, ami pedig soha nem lehet cél.
Igen, elfogult vagyok minden fiatal irányában, ugyanis ők a jövő és nekik mindig sokkal nehezebb, mert ők még nem rendelkeznek azokkal a tapasztalatokkal, amivel pl. én.
Ha az ember széles körű kapcsolatokkal rendelkezik fiatalok körében, jól ismeri például a már kamasz unokák barátait is, akkor sok mindenről tudomást szerez vén csoroszlya létére! :)))
Nem kell aggódni, nem támogatom a drogozást, sőt. Fel vagyok háborodva azon, hogy a jelenségről még őszinte szó sem esik, nemhogy hathatós, valóban működő intézkedések történnének ellene.
Van az ismeretségi körömben olyan család, akik a két kamasz gyerekükkel azért költöztek külföldre, mert a kiváló budapesti középiskolában az osztálytársak teljesen szabadon drogozhatnak, az iskola nem tesz semmit az éppen most magas pozícióban lévő szülők csemetéivel kapcsolatban. Az ismerőseim naná, hogy rettentően féltették a gyerekeiket egy ilyen környezettől és továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy jó oktatást kapjanak anélkül, hogy a kis magyar politika - a hatalmon lévőknek és kölkeiknek bármit szabad következmények nélkül, még a jószándékú pedagógus sem mer a gyerek érdekében szembeszállni velük! - betenné a koszos lábát az életükbe.
Új hozzászólás