A múlt szombaton stroke-ot kapott Peterdi Imre, a Dunaújvárosi Acélbikák korábbi válogatott jégkorongozója szerint szerencséje volt.

A 185-szörös válogatott csatár az Amerikai úti idegsebészeti klinikán az MTI-nek vasárnap elmondta: nagyvenyimi otthonában játszott, éppen birkózott kisfiával, amikor egy "gyermeki" ütést kapott a bal combjára és azonnal érezte, hogy komoly baj van.

"Lebénult az egyik oldalam, de magamnál voltam. Szóltam a feleségemnek, aki azonnal hívta a mentőket. Köszönet mindenkinek, hiszen 42 perc múlva már a műtőasztalon voltam. Az orvosok szerint sokkal jobb, hogy így szakadt le a rög az agyamban, semmint magától tette volna, és az is szerencse, hogy voltak a közelemben" – mondta a 35 esztendős Peterdi.

Hozzátette: voltak jelei annak, hogy túl sokat vállal, nem éppen stresszmentes életet élt. Aktív játékosa volt a MOL Ligában érdekelt Dunaújvárosnak, ezen kívül elkezdett edzősködni is a helyi korosztályos csapatnál és sokat dolgozott. Érezte, hogy amikor kiabálni kellett a jégen, olykor-olykor elhalványult minden előtte.

"A szervezetem jelzett, hogy ez így sok. Az első két nap szörnyű volt, senkinek nem kívánom. Azóta jobban vagyok, és várhatóan szerdán átkerülök egy rehabilitációs intézetbe. Naponta 20-30 perc gyógytornát kell végeznem, de utána szigorú pihenőt kell tartanom. Remélem, nem lesz maradandó károsodásom. Ez később derül ki" – mondta a 2008-as szapporói divízió I-es vb-n a feljutást kiharcoló válogatott egyik ásza.

Elmondta még, szervezetében magas volt a kalciumjelenlét, talán ettől is alakulhatott ki veszélyhelyzet az erekben, de most ezt a szintet csökkentik, és kapja a vérhígítót.

Peterdi bízik benne, hogy heteken belül hazatérhet családjához, és utána biztos, hogy az eddigieknél kevesebb stresszel járó életet kell élnie.

"A sok látogató is segít, nagyon kedves emberek, barátok, jelenlegi és korábbi csapattársak jönnek be hozzám" – tette hozzá a Pedró becenévre hallgató hokis.

8 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
Mézike
@eszegfu: fel fog épülni! Az ilyen betegek, mint ő is egyfajta "feladatnak" látják a károsodást amit meg kell oldani. :-)
eszegfu
@Mézike: Magam is ilyen optimistán gondolom! A megállapitásod tetszik! Csupán egy feladat, amit meg kell oldani...
Mézike
@eszegfu: Persze. Nincs ebben semmi. Tudni kell hogy csak magára számíthat. Nem szabad engedni, hogy a család segítsen. Én pl. nem hagytam. Igaz mire megtanultam írni , vagy főzni, vagy bármit mindent vért izzadtam. De azt mondtam a lányaimnak mikor ott ugráltak mellettem...Anya majd én megcsinálom..., hagyjatok békén. Ez az én dolgom! Tudomásul kell venne senki nem rakhat rendet a fejünkben csak saját magunk.
eszegfu
@Mézike: Ez is igaz! Ha Te magadon nem akarsz segiteni, akkor hiába "ugrálnak" körbe a segiteni vágyók, helyetted senki nem tehet semmit, Neked kell akarnod és csinálnod! Ez az én tapasztalatom is. A mai napig is rohadtul nem szeretek segitséget kérni, pedig időnként "szenvedek", mire megcsinálom.
Mézike
@eszegfu: De van egy nagyszerű dolog a "feledékenységemben" , ugyanis mióta beteg lettem nem emlékszem rengeteg könyvre. Sok beugrott már de van amit csak nézek. Az a jó hogy így szinte újra olvashatom az össze könyvemet, mert olyan mintha most olvasnám először.:-)
eszegfu
@Mézike: Őszintén örülök, hogy betegségednek is megtaláltad a "jó" oldalát...nem "süllyedtél" bele! Csak igy tovább!

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.