A Magyarország–Ausztria (2–0) Eb-selejtező után az osztrák válogatott magyar védője, Garics György, hosszú idő után először beszélt a magyar sajtóban történetéről a Nemzeti Sport Online kérdéseire válaszolva.
„Igen, énekeltem a Himnuszt. Magyar vagyok, magyarnak érzem magamat, de az osztrákoknak játszom. Édesapám is sokáig küzdött azért, hogy elmondhassam a történetemet, hogy miért lettem osztrák válogatott. De még senki sem hallgatott meg” – mondta Garics.
„Hogy miért 32 éves koromra kellett megélnem, hogy a zöld gyepen hallgathatom a magyar himnuszt, azt kérdezzék meg az akkori magyar futballfejesektől – fogalmazott a német élvonalbeli Darmstadt hátvédje, aki Szombathelyen született, a Haladásban kezdett futballozni, de még csak a magyar utánpótlás-válogatottba sem kapott soha meghívót. – Amíg a Rapid Wienben nem mutatkoztam be az osztrák Bundesligában, addig otthon szarba sem vettek. Tudjuk, hogyan működtek akkoriban a dolgok Magyarországon.”
Arról is beszélt, hogy lehazaárulózták:
„Azóta sokszor lehazaárulóztak, de én nem vagyok hazaáruló. Magyarországon születtem, magyar vagyok, a családom Magyarországon él. Ha annak idején meghívnak a magyar válogatottba, eszembe sem jutott volna, hogy az osztrák csapatban játsszak. De mivel a magyar válogatottnál szóba sem került a nevem, a karrierem érdekében azt a döntést hoztam, hogy osztrák válogatott leszek. Ez az én döntésem volt. Édesapámtól nagyon sok segítséget kaptam, de ebbe a döntésembe nem szólt bele” – mondta Garics.
„Ez a mai meccs segít így befejezni ezt a történetet, nem akarok vele többet foglalkozni. A sors megadta nekem, hogy egy Európa-bajnokságon hallgathatom a magyar himnuszt, ezt ennél jobban megrendezni sem lehetett volna” – olvasható az NSO-n.
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
A tudást a becsületességet nem szeretik a vezetők!
Új hozzászólás