Az ember gyakran szembesül azzal, mennyit változott gyerekkora óta az ízlése. Én például rájöttem, hogy a sóska mégsem az ördög találmánya, ugyanakkor az annak idején tizenvalahányszor olvasott Winnetout felnőtt fejjel egyszerűn nem tudtam élvezni. Amit menőnek és izgalmasnak éreztem régen, arról kiderült, hogy unalmas, pocsék vacak volt. Ettől féltem A szupercsapat megnézése előtt is: bár kisiskolásként sem tartottam a filmművészet csúcsának, de azért izgi volt, vicces, és ha nem is láttam minden részt, de ha volt lehetőségem rá, megnéztem. Lehet, hogy az eredeti részek már nem kötnének le – de a 2010-es moziváltozaton éppen olyan jól szórakoztam, mint gyerekkoromban a sorozaton.
Forrás:
azigazzy.freeblog.hu
Feltöltő: RealTrebitsch
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás