Pszichológus: Nem tudom elfogadni hogy nincs többé

Ez èv juliusàban elhunyt a nagymamám az esküvönk elötti napon. Engem èrtesitettek éppen. Ráadásul az esküvönk egy másik orszàgban volt. A szüleim is már velünk voltak. A nagymamàm meg a szülőhazámban. Kicsit rosszul èrezte magát elötte azèrt nem jött az esküvönkre azt mondta. Nem volt gyogyithatatlan betegsège vagy ilyesmi. És azért fordultam önhöz mert mèg mindig nem birtam feldolgozni a történteket. Nagyon joban voltunk mindig is a nagymamàmmal bár nem együtt èltünk de naponta találkoztunk. Amikor értesitettek hogy meghalt akkor arra a percre nem is tudok visszaemlékezni. A férjem nagymamájánál voltam és akik ott voltak azok szerint sikitottam amikor meghallottam a telefonban a halálesetet. Persze azonnal benyugtatoztak. Akkor meg nem tudtam attol gondolkodni. Mintha csak repültem volna és olyan érzésem volt mintha nem történt volna semmi. Aztán értesitettek minket a nagymamám lánya szombaton temeti el már rögtön a másik nap. A szüleim nem is tudtak haza menni. Megvolt végülis az esküvö mert nagyon sok vendég volt meghivva és nem tudtuk lemondani. De azt az érzést senkinek nem kivánom hogy egy napon legyen az esküvöje a nagymamája temetésével. Azóta folyamatosan vele álmodok hogy még mindig él hogy tanäcsokat ad,hogy beszélgetünk hogy nevetünk együtt. És nem akarok felkelni. Mert amikor felébredek akkor a nagy üressèg van bennem és az hogy miért velem történt pont ez. Az esküvöi videot nem szeretem nézni merr látom a fájdalmat a családomon. Nem tudom elfogadni hogy nincs többé. Mit tehetek? Köszönettel :Edina