Villamoson, buszon, vonaton, vagy gyalog közlekedve figyelem az emberek arcát. Gondterheltek, mosolytalanok és sietnek. Legutóbb akkor láttam félmosolyt néhány ember arcán, amikor a Margit-szigeten voltam a családommal és a szökőkút zenéjének hallatán a két éves unokám nevetve táncra perdült. Tegnap felkaptam a fejem, mert az ablakunk alatt beszédet hallottam,- gyerek is volt közöttük – majd felcsattant a jóízű kacagás. Ritka jelenség manapság. Sokan kutatatták már a depresszióra való hajlam okát. Mindenki ismeri a „Sírva vigad a magyar” jelzőt. Szerintem vagy sírunk, vagy nevetünk. Nos, mi inkább sírunk, vagy leginkább siránkozunk.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás