A recepciós pulton állt egy váza. Közönséges fehér porcelán váza volt, mintázat nem tarkította. Csupán a karimáján éktelenkedett egy alig észrevehető repedés, de azt jótékonyan eltakarták a beléje állított virágok levelei. Senki sem tudta hogyan, s mikor került ide. A recepciós lány – csinos, fiatal, szőke és kékszemű -, úgy gondolta, hogy az elődje hozta. Az elődje úgy, hogy az ő elődje. Annak az elődje pedig úgy, hogy az ő elődje.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás