Kedves Karolina! 2011-be halt meg édesapám, édesanyámat nagyon megviselte. Egy településen lakunk, a testvérem Budapesten. Eleinte gyakran látogattam, hogy enyhítsem a magányát és mindennap beszéltünk telefonon. Így, két év után is anyukám állandóan telefonál, amikor unatkozik, van olyan nap, hogy 4-szer is. Minden ürügyet megtalál, hogy hívogasson. Ugyanakkor, a testvéremmel legfeljebb egyszer egy nap beszél. Sajnos egyre terhesebbnek érzem ezt a dolgot, a férjem is egyre nehezebben tolerálja. Már említettem neki, hogy foglalja el magát, olvasson könyvet, vagy járjon el hasonló korú társaságba, de mintha meg sem hallaná, és mindig azt mondja, hogy nekem fogalmam sincs, hogy milyen rossz egyedül. Volt rá példa, hogy hívott, és kérdeztem, hogy mi a gond, akkor azt felelte, hogy semmi, csak valakivel beszélni akart,én éppen el voltam foglalva, ezt közöltem vele, erre ő azt válaszolta, hogy az biztosan fontosabb nekem, mint ő. Erre mit lehet mondani? Tanácstalan vagyok, mert nem...

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.