A gyermekünkben kialakult én-kép a mi nagy feladatunk is

Esti tagozatos tanuló lévén egy fárasztó nap után unottan hallgattam a tanáromat, s néztem a vetítőre egy kisfilmet nézve. Arra aztán felkaptam azonnal a fejem, amikor egy neves pszichológusnő a gyerekek lelkivilágáról és önismeretéről beszélt. Kihangsúlyozta a gyermeki én-kép fontosságát és azt, hogy a szülőknek ebben hatalmas szerepe, felelőssége van. Igen, ez igaz. Ugyanakkor egy bizonyos gondolat furcsa volt számomra: azt a tanácsot kapták a szülők, hogy ha valami nem sikerül a gyereknek, mondják neki azt, hogy szeretik és bíznak benne, hogy meg tudja csinálni a feladatot, mert képes rá. Ez még nem is zavart volna, ha nem hozza fel azt a példát, hogy ha a gyerek rossz jegyet kap és nem ötösöket az iskolában ne szidjuk meg, hanem az előbbi mondatokkal bátorítsuk. Ne legyen magáról majd az a képe, hogy ő egy szerencsétlen, mert akkor aszerint is fog viselkedni.