Hogyan vedd rá a gyereked olyasmire, amihez nincs kedve?

Nemrég megkérdeztem egy kamasz lányt, hogy hogyan veszi rá magát olyasmire, amihez nincs kedve, mégis meg kell tennie. Teljesen őszintén válaszolt: nem csinál semmi olyat, amit épp nem akar. Semmi olyat. És ebben a tanulás is benne van. Ez azt jelenti, hogy nincs feladata otthon, nincs tanulási ideje, nincs olyan határ, ameddig elmehet, azt teheti, amihez kedve van. Mihez van kedve? A telefonját nyomkodni, játszani, csetelni, videókat nézni. Barátokkal találkozni, fagyizni, beszélgetni. Hogyan veszi rá magát olyasmire, amihez nincs kedve? Sehogy. Jót tesz a szülő a gyerekének, ha minden feladat alól felmenti? Ha azt mondja, hogy te csak tanulj, más dolgod nincs? Nem, sőt, árt neki. Hol tanulják meg a gyerekeink, hogy vannak feladatok, amelyeket meg kell tenni, akár akarjuk, akár nem, ha nem otthon? Hol tanulják meg, hogy hogyan tudnak erőt venni magukon, hogy mi segít nekik abban, hogy elvégezzék, amit el kell végezniük? Hol máshol tapasztalhatják meg az otthonukon kívül, hogy...