Összességében egy nagyon szép és szomorú filmet kapunk, ami ugyanazt a kérdést teszi fel, mint Stephane Brizé, nem is olyan rég vetített Mennyit ér egy ember? című alkotása a címében. Mindkét műből megtudhatjuk, hogy a sokszor irigyelt és csodált Nyugat-Európában sem ér sokat egy ember, ha elveszti a munkáját, valamiért segélyre szorul, vagy éppen nincs a kor kihívásainak pont megfelelő végzettsége. Az Én, Daniel Blake egy nagyon mély és nagyon könnyen átérezhető kálváriája egy végtelenül szerethető embernek. Nem véletlenül és nem érdemtelenül kapta meg az Arany Pálmát Cannes-ban.
Forrás:
movieaddicts.hu
Feltöltő: movieaddicts
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás