Feketén, fehéren – Az állampolgár

Ha egy mozi főszerepében migránsok állnak, óhatatlan, hogy az ambivalens bevándorlás-kérdés megjelenjen. De itt nem ez a lényeg. Hanem a szereplők egymáshoz való kapcsolódása. Az pedig mindig egyéni, egyedi, érzelmekkel átitatott. Még a bürokrácia hivatalnokai sem érzéketlenek, csak ők is elvesznek a jogszabályok kafkai sűrűjében. Azért az pikáns, hogy Az állampolgár című film első kockáin rögvest azt láthatjuk: bemutatja a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF). Nem pusztán a vége-főcím támogatói között találhatjuk, hanem az egész projekt főfinanszírozójaként. Gazdájaként. A dolog végtelenül egyszerű. A film ugyanis jó. A napi történésektől (migránsok kérdése) előre mutatóbb, több. Emberi. S bizony bármilyen (politikai) véleményt hallunk és olvasunk, a 2000-es esztendők előtti erodálódó, leginkább csak önmagának produkáló magyar filmművészet és/vagy ipar, az MNF színre lépése óta és tudatos szakmai fejlesztő munkájának köszönhetően kezd magára találni. Olyan filmeket mutat be, amelyre az...